Ha nem túlságosan elkoptatott a szóhasználat, üstökösként robbant be a francia irodalomba az anyai ágon magyar származású írónő. Olyannyira, hogy jószerivel ez a regénye az első publikációja. Eddig mindössze egyetlen rövid írása jelent meg egy folyóiratban, angolul – egy szlovák könyvről. Ellentétben Magyarországgal, francia honban nemigen találni irodalmi folyóiratot, ahol az ember tárcákkal, novellákkal jelentkezhetne – mondja. Ami van, az inkább kritikai írásokat, esszéket közöl, így aztán a kezdő író, ha elég bátor, mindjárt regénnyel próbálkozik.

A könyvet magyar nagymamájának ajánlja a szerző. Ő volt az, aki kislány korában Csillagnak, csillagomnak szólította unokáját, s a regénybeli Marie alakját, történetét is ő inspirálta. A főhős, Ethel és az írónő alakjában viszont nincs semmi közös. Soha nem lettem volna képes átvergődni azokon a szörnyűségeken, amiken Ethel átment – mondja Clara Royer, aki a civil életben egyetemi oktató, s a zsidó identitás kutatásával foglalkozik. Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy a regény témáját is ez sugallta-e? Royer azonban csak mosolyog a felvetésen, megjegyezve, hogy ez tipikusan magyar újságírói hozzáállás. Egy franciának eszébe se jutna összefüggést keresni a regény témája és az írónő foglalkozása között – mondja. Aztán mégis elismeri, hogy a könyv valamilyen formában – ha másként nem, esztétikai vonatkozásban – válasz arra az identitáskeresésre, amely a magyar írók egy részét a két világháború között jellemezte, s amely egyben az ő egyetemi kutatási területe is. De a regény elveti a klasszikus zsidó identitásfelfogást, s azt állítja, nem az a kérdés, hogy valaki zsidó-e vagy sem, s hogy ezt a környezet jóindulattal fogadja-e vagy sem. Ehelyett azt állítja, hogy az identitás is egyfajta választás, amely távolról sem csak a vértől vagy a genetikától függ. Ha egyáltalán létezik közös vonás zsidó és zsidó között, akkor talán az, hogy mindannyian bizalmas viszonyban állnak a „sehovatartozással”. De lehet-e ezen csodálkozni kétezer évvel a szétszóratás után?

Clara Royer persze örömmel nyugtázta a dicséreteket. Annál is inkább, mivel – ahogy mondja – regénye megjelenése előtt inkább írogató embernek mondta magát, mint írónak. De most már kezdi megszokni az „új státust”, az interjúkéréseket. Úgy érzi, megtalálta a saját hangját, s már megszületett második regényének ötlete is, de nem siet vele. Ha valamire megtanította a Csillag sikere, az az, hogy nem szabad siettetni az írást. Az írónak ki kell hordania a művét, a koraszülés nem sok jóra vezet. Addig is, amíg új regényének ötletén töpreng, Pap Károly novelláskötetét, az Irgalmat fordítja. A könyv ugyanannál a Pierre- Guillaume de Roux Kiadónál jelenik meg jövőre, amely a Csillagot is kiadta.

Névjegy

CLARA ROYER 1981-ben született

Apai ágon francia, anyain pedig magyar felmenőkkel rendelkezik. Miután a párizsi Sorbonne-on megvédte doktori disszertációját, 2010-től ugyanott ad elő közép-európai kultúratörténetet. Írói és fordítói tevékenysége mellett a magyar, a szlovák és a lengyel kultúrát kutatja. Idén jelent meg Párizsban Az irodalmi ország – Magyar–zsidó írók identitáskeresései a két világháború között című írása, amely jövőre a Jelenkor gondozásában magyarul is megjelenik.

Tomas Laisne