Az eredeti, Horvay-féle szoborcsoportot a Rákosi-korszakban bontották le, hogy helyére a mai, Kisfaludi Strobl Zsigmond által formázott Kossuthot helyezzék. Nem politikai, hanem elsősorban esztétikai okok miatt. A Horvay-művel ugyanis az volt a baj, hogy túl pesszimistának ábrázolta Kossuth Lajost és minisztertársait. A szoborból áradó letargia egyébként nemcsak Rákosiéknak nem tetszett, hanem már a két háború között is megosztotta közvéleményt.

Mindazonáltal Horvay János talán a legnagyobb Kossuth-szobrász. Huszonegy köztéri Kossuth-szobrot alkotott életében, legalábbis ennyiről sikerült eddig kideríteni, hogy az ő műve. Tizenkét egész alakos és kilenc mellszobor található ezek között. Ez irányú megrendeléseit főleg az első, nagy Kossuth-szobrának, az 1902-ben felállított ceglédi emlékműnek köszönheti, amely sikert hozott számára. Sokféle pózban, tartásban ábrázolta Kossuthot, de a hevület gesztusaitól mindig tartózkodott. Szoboralakjai egyébként is mélyen gondolkodó, töprengésükben meghajtott fejű figurák. Ilyen a pécsi Zsolnay-szobra, a budapesti Gárdonyi Géza és Beethoven-szobra, ilyen Kálvin a meg nem valósult, Genfben 3. helyen díjazott reformáció-emlékművén. Talán nem véletlen, hogy Horvay az egyik legkeresettebb sírszobrász is volt.

Drámai hatású a Kossuth térre készült, később Dombóvárra került kompozíciója is. Figurái a Batthyány-kormány gondokba merült miniszterei, de nem Batthyány Lajos a főalak, hanem a csoportból előlépő, „magvető kéztartású” Kossuth. Egyesek Rodin Calais-i polgárok című szoborcsoportjához hasonlítják az együttest. Az 1906-ban kiírt Kossuth-szoborpályázaton, amelyre a mű készült, Horvay alkotásának legfőbb vetélytársa Róna József patetikusabb kompozíciója volt, de a bírálóbizottság nem akart túlzottan agitatív szobrot, ezért választotta végül Horvay komor fenségű művét. Bár ez csak egyetlen szavazaton múlt.

A nyertes kompozíció a háború miatt csak húsz év múlva készült el teljesen, s 1927-ben került kirendelt helyére. Felavatásán Apponyi Albert mondta a laudációt, de a sajtó egy részében már ekkor kemény bírálatokat kapott. Történelmietlennek és elhibázottnak tartották a beállítást. Lyka Károly a „sugalló erőt”, a „monumentális nagyvonalúságot” hiányolta. Ugyanakkor Horvaynak jelentős támogatói is akadtak: Rákosi Jenő író és maga Kossuth fia, Kossuth Ferenc.

A szobor 1951-ig maradhatott eredeti helyén. Lebontása után darabjai egy ideig a budapesti új köztemetőben pihentek, mígnem 1958-ban Dombóvár akkori tanácselnöke, Antal István a város számára elkérte azokat, és egyik utódja 1973-ban felállíttatta a komor csoportozatot az úgynevezett Szigeterdőben. A művet Dombóvárnak megszerző egykori tanácselnök egyébként pártfegyelmit kapott a tettéért. Mára viszont Dombóváron valóságos kis Horvay-kultusz alakult ki a szobor kapcsán, főleg az utóbbi években. A Horvay körüli események motorja a helyi városvédő és városszépítő közhasznú egyesület múzeumának vezetője, Kriston Vízi József, aki néhány társával évek óta fáradhatatlanul gyűjti az idevonatkozó emlékeket, információkat. Vándorkiállítást rendezett a témában, sőt már két konferenciát is megszervezett Horvayról. Ezek előadásaiból a közelmúltban jelent meg az Ismerősművek elfeledett alkotója című kötet. Ez az első könyv Horvay Jánosról.

Jelenleg a szoboralakok kettesével, egymástól távol állnak a szigeterdei parkban, Kossuth pedig magányosan. A most megjelent kötetben azonban látható tervek egy helyi nemzeti emlékhely kialakítására. A rajzokon – melyek a Margit híd rekonstrukcióját is tervező Wild László ceruzájából származnak –, a szobrok újra egy csoportban felállítva láthatók, egy kolonnáddal, oszlopfolyosóval körbevett kertben. A tervet a körzet országgyűlési képviselője állítólag állandóan a táskájában hordja. De lehet, hogy feleslegesen, mert a Horvay-szobrokkal a kormányzatnak a Kossuth tér rendezése kapcsán nagy tervei vannak.

Információink szerint a pesszimista Kossuth-kompozíció visszatérhet régi helyére. Legalábbis a Kossuth tér rendezésére vonatkozó határozat egyik indítványozója, L. Simon László kérdésünkre ezt erősítette meg. Részben ezt jelenti ugyanis a tér 1944 előtti képzőművészeti arculatának helyreállítása a „téren jelenleg álló képzőművészeti alkotások méltó elhelyezése mellett” (vagyis a Kisfaludi Strobl-féle Kossuth-szobor egyidejű, méltó áthelyezésével). Hogy a Horvay-alkotás milyen formában tér majd vissza, az még nem eldöntött: akár elképzelhető egy újrafaragott változat is. Ez esetben Dombóvárnak megmaradna az eredeti. Hasonló elképzelés egyébként a szobor visszavitelére a 90-es évek elején már felmerült, s akkor a helyi közvélemény ezt elutasította. Bárhogy alakul is, méltánylandó szempont, hogy a tolnai kisváros több mint ötven évig őrizte azt a szobrot, amelyről „Magyarország alkotmányos főtere” 1927-ben a nevét kapta.

A „pesszimista” Kossuth a dombóvári Szigeterdőben