A fölkiáltásban manifesztálódó stupiditás méltó a műsor alapötletéhez, minek komplexitása a faékéhez konvergál.

A magukat kreatívnak becéző porondmesterek összezártak néhány kockahasú és/vagy nagymellű fiatalt a Balaton partján némi fékevesztett piálás és dugás reményében, s amolyankonfliktusgenerátorként, alkalmi munkára küldték őket egy bárba, hogy aztán a trendi srácok a megkeresett pénzből éldegéljenek a jakuzzival spékelt apartmanban. E rövid rezümé alighanem megfelelően érzékelteti: annyi az eredetiség a műsorban, mint a késő kádárizmusban képernyőre tolt időjárás-jelentésekben. A célközönség nyilván az a réteg, amely a ciki kategóriába sorolja a szoftpornóvideók kora esti fogyasztását, ám a gondolattól megszabadított spontán erotika nélkül képtelen elaludni.

Nem vitatható: e tömböt az Aranypart messzemenően kiszolgálja. Niki (24, Szekszárd) már a második adásban átadtamagát vagy fél percre Ádámnak (21, Budaörs), majd a villámaktus mélyanalízisében rögzítette: „Olyan, mintha megrontanám az öcsémet, hát végig ezen gondolkodtam, úgyhogy nem fogom többet engedni, hogy bebújjon az ágyamba.” Ígérete példás visszafogottságról árulkodik, mi több, a társadalmi felelősségvállalás sziluettje rajzolódik ki a – show-nak otthont adó házban fölöttébb ritka – bővített mondat mögött. Sőt példás önfegyelméről tanúbizonyságot is tett: néhány nappal későbbmár nem a tesómásolattal, hanem a magát alfahímként meghatározó Gáborral (24, Budapest) létesített szexuális kapcsolatot.

Mellékszál, de: a műsor – akaratán kívül – olyan pontos leírását adja a magyar társadalom aktuális állapotának, mint a dohányfüstbe burkolózó, kockás szvettert öltő szociológusok munkájával elkészült tanulmánykötetek. A szereplők ugyanis amint megkaparintják a közös pénzt, azonnal elverik, az esetek többségében annak a szolidaritás jegyében fogant eszmének a jegyében, amelynek kvintesszenciája így fogalmazható meg: nehogy má’ maradjon lóvé a többieknek!

A képernyőn nyújtott teljesítmény nyomán nem is meglepő, hogy a főműsoridő újdonsült héroszai máris a figyelem középpontjába kerültek. Persze többségük nem olyan híres még, mint a műsorból a munka szenvtelen utálata miatt önként távozó úgynevezett Éden Szandra (21, Budapest; foglalkozása: celeb, valóságshow-hős), aki már föltűnt a bulvárlapok címlapján is. A lány aktuális története a líbiai eseményekkel és a kvázi zéró gazdasági növekedéssel rivalizált az induló sztori kitüntető címéért, ám az első blikkre geopolitikai szemszögből relevánsabbnak tetsző híreknek esélyük sem volt a győzelemre a hölgy cicigondjait taglaló dolgozattal szemben. Nyilván az Aranyparton tevékenykedő televíziós személyiségek többsége hasonló hírnévre vágyik, mint a munka produktivitását a cián fertőzéséhez mérő kollegina. Ada (20, Sajószentpéter) már jelezte, hogy a „szandrai” gondolatkör nem áll messze tőle, amikor kijelentette: „Új melleket akarok, nekem erre kell a pénz.” Legalább nem dobta meg spagettival az erkélyajtót, hogy nyomatékot adjon szavainak, pedig a kajahajigálás olyan természetes kelléke a műsornak, mint a liter vodka.

Egybekben: amikor úgynevezett Éden Szandra (21, Budapest; foglalkozása: celeb, valóságshow-hős) a munkáról vallott újszerű nézeteit megosztotta a társasággal, akkor István (23, Nyíregyháza) a „Legalább azt mondd meg, hogy mi a fasz bajod van?” kérdéssel próbálta vitapartnerét reflexióra kényszeríteni. Nem kapott választ, pedig fölvetése a negyedik hete futó műsorfolyam legtöbb rációt rejtő hozzászólása volt. Persze nem nehéz kiragyogni abból a mezőnyből, amelynek egyik tagja a mikrohullámú sütőbe pozícionálja a Pörkölt nevet viselő, statisztaként alkalmazott nyulat. Alighanem azt föltételezte: a Pörköltnek a mikróban a helye.

Azért van minek örülni: nem tunkolta kenyérrel.