A rendőrség szerint senkinek. Le is zárják a Mr. Morley halálának ügyében megkezdett nyomozást azzal amegnyugtató eredménnyel, hogy a doktor öngyilkos lett. De mivel Agatha Christie regényeiben mindössze annyian szoktak önkezükkel véget vetni életüknek, mint amennyien természetes halált halnak, Poirot is megvizsgálja az ügyet.

A kackiás bajszú nyomozót A fogorvos székében szokatlan oldalairól ismerimeg az olvasó. Alakjához jól körülhatárolható állandó tevékenységeket kötött az, aki nem most találkozik vele először: az esetek nagy részében nyaral, utazik (hajón, vonaton vagy repülőn), teázik (habár nincs oda az angol teáért), vagy azon morfondírozik valamelyik barátjának, hogymost aztán tényleg végleg visszavonul. Annak ellenére, hogy éppen olyan nehéz őt a fogászati váróban öszszerándult gyomorral elképzelni, mint a régi szerelmén ábrándozni, Christie ezúttal mégis ajándékoz hősének néhány olyan epizódjelenetet, ahol megmutatkozhatnak ilyesféle emberi tulajdonságai is. Aggodalomra azonban semmi ok, azt sorozatunk utolsó kötetében sem kívánja senki, hogy gyerekként is el tudjuk képzelni Hercule Poirot-t.

A belga detektív ítélőképességét ismerve nem valószínű, hogy olyan fogspecialistát keres fel évente egyszer, akinek ártatlanságára pitiáner bűnügyek árnyéka vetülhet. Se vagyona, se felesége, életének legnagyobb büszkesége a praxisa, miért akarná őt bárki megölni? Önvédelemből, mondhatja a leplezetlenül kárörvendő olvasó, ám hamar be kell látnia, hogy a kezében fekvő bűnügy jóval összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnhet. Dr. Morley rendelőjében olyan páciensek tűnnek fel a gyilkosság napján, akik nem egy érdekcsoportnak állhatnak az útjában.

„Alistair Blunt! Ez ám a név, valósággal megborzongatja az embereket manapság. Nem hercegek, grófok, sem miniszterelnökök. Nem. Az egyszerű Alistair Blunt, akinek az arca szinte ismeretlen a tömegek előtt, és akinek a neve csak az újságok hasábjain szerepel – és ott sem túl gyakran. Csak egy csendes, jellegtelen úriember. Anglia legnagyabb bankhálózatának a feje. Hatalmas vagyon ura. Olyan ember, aki kormányokat irányít. Olyan ember, aki csendes, visszavonult életet él, soha nem mutatkozik nagy közönség előtt, soha nem tart beszédeket. Viszont a kezében teljhatalom van.

Mr. Morley tiszteletteljes hangon folytatta, miközben helyére illesztette a tömést.

– Ő mindig pontosan érkezik a rendelésre. Elküldi a kocsit, és gyalog megy vissza az irodába. Kedves, szerény ember. Szeret golfozni és kertészkedni. Senki sem gondolná, hogy megveheti magának fél Európát! Éppolyan, mint ön vagy én.

Pillanatnyi tiltakozás ébredt Poirot lelkében a személye ilyetén hasonlítgatása ellen. Igaz, hogy Mr. Morley jó fogorvos. Londonban sok jó fogorvos van, de Hercule Poirot nincsen csak egy.”

A tojásfejű nyomozó olyan ügy kellős közepén találja magát, amely látszólag nem hasonlítható az eddig megszokott örökösödési háborúkhoz vagy a gyilkos szerelmi háromszögekhez. Úgy tűnik, hogy a mostani bűntény mellett minden vidéki falu, kúria, expresszvonat és óceánjáró rejtélye eltörpül, mert ezúttal az egész kontinenst átívelő eszmék ütköznek meg egymással. Titkos ügynökök bukkannak fel és tűnnek el, brit fasiszta aktivisták állnak úri házakhoz kertésznek, véresszájú kommunista fanatikusok zengik világmegváltó eszméiket, fittyet hányva rá, hogy szólamaikkal egyre mélyebbre ássák magukat a gyanú gödrében. Nem véletlen tehát, hogy habár A fogorvos széke először 1940-ben jelent meg, a hazai rajongótábor csak több mint 50 évvel később, 1993-ban olvashatta el magyarul az írónő egyik legjobb műveként számon tartott klasszikust.

Sorozatunk utolsó kötete a jól ismert Christie-hagyományhoz híven megint egy angol versikét vesz a cselekményváz alapjául: a fejezetek címeit a „One, Two, Buckle my Schoe” ugróiskolás rímjátékból ültette át. Mielőtt az olvasó azt remélné, hogy végre egy infantilis pszichopata sorozatgyilkossal van dolga, aki gyermekkorában annyira megsínylette az új kistestvére születését, hogy most akkori kedvenc mondókája mögé bújva áll boszszút a világon, muszáj leszögezni, hogy az írónő ezúttal is csak díszítőelemként idéz az angol gyermekirodalomból.

JÁTSSZUNK CHRISTIE SET!

A Magyar Agatha Christie-olvasók oldala kollektív rejtélyfejtésre hívja azokat, akik szívesen megmérettetnék szürkeagysejtjeiket. A hathetes játék szeptember 19-től november 6-ig tart, célja, hogy a versenyzők kinyissák az írónő 121. születésnapja alkalmából megtervezett kincsesládát. A ládához hat kulcs tartozik, mindegyiket öt rejtvényt megoldva lehet felderíteni. A szervezők mindennap elpotyogtatnak egy-egy információmorzsát a lelkes résztvevőknek, akik ha jól spekulálnak, hetente leszedhetnek egy lakatot. A nyeremény természetesen a ládába rejtett kincs, de még inkább a szellemi fölény.