Hogyan szállt leady a szfinxről?
Nol-Presszó:Nol-Presszó: Bírod, ha Mick Jaggerhez hasonlítanak?
Till Attila: Sosem szerettem. Azt sem, hamást hasonlítanakmás világsztárhoz, mert sehova se vezet, ráadásul kicsit degradáló és provinciális is. Szerintem nem is anynyira hasonlítok Jaggerhez, csak első látásra, vagy fiatalabb koromban, hosszabb hajjal, esetleg, ha üvöltök egy tévéműsorban. De nem szeretem, mert olyan, mintha te nem is lennél, csak egy kis kópia.
Nol-Presszó: Te sem szoktál hasonlítgatni?
Till Attila: Volt már olyan a Propaganda című műsorunkban, hogy azt mondtam Kovács Lajos színészre: a bátaszéki Jack Nicholson. De mivel annyira nem hasonlítanak, a tartalom domborodott ki. Azaz, hogy Nicholson a világ egyik legjobb színésze, és ezt az elismerést szeretném Kovács Lajoshoz tapasztani.
Nol-Presszó: Fontosak a drága tárgyak, amárkás holmik?
Till Attila: Ha ez volna a mérvadó, nem ezzel a kopott kerékpárral járnék, hanem egy komoly autóval. Azért van olyan tárgy, amelynél szeretem, ha drága. Például a konyhabútor legyen iszonyú profi,mert az az életterem. Nekem nem kell dolgozószoba, íróasztal, ott ülök a laptopommal, a cuccaim mal, kupacokat építek, körülöttem a családom és a könyveim. És most, hogy mondod, a könyvespolc. Az is legyen drága. A cipőnél nem fontos. Ha jól néz ki és jó, az elég.
Nol-Presszó: Tehetségkutató vagy realityshow?
Till Attila: Inkább a tehetségkutató műsor. Az közelebb áll hozzám. A valóságshow-k nagyon speciális formátumok.Hamarosan indul nálunk, a TV2-n az ÖsszeEsküvők, valóságshow-t nem vezettem nyolc éve, a Big Brother I–II. óta.
Nol-Presszó: Miértvállaltadel,haa tehetségkutatókban jobban hiszel?
Till Attila: Egyrészt, mert nálunk most nincs tehetségkutató, másrészt, ez a valóságshow különbözik a klasszikusoktól. Itt nemcsak fiúk és lányok költöznek össze, hanem a fiúk anyukái is. Ez azért megtetszett. Másrészt, a TV2-nél alkalmazott vagyok, ha nem vállalnám, semmi más feladatom nem lenne.
Nol-Presszó: Amúgy összeköltöznél az anyósoddal?
Till Attila: Ha az élet úgy hozná, jól kijönnénk egymással,még soha semmi problémánk nem volt. Ettől függetlenül azt gondolom: nem kell generációknak együtt lakniuk. Lehet, hogy ezt azért mondom, mert sosem éltem együtt a nagyszüleimmel. Sokat vagyunk az anyósommal, dolgoztunk is együtt, szinkronrendező, ő rendezte a Garfield 1–2. szinkronmunkálatait, mikor én voltam amacska hangja. Apámhoz is megyünk minden hétvégén, ő főz, de nem lakunk együtt. Merem állítani, egyikük sem szeretne összeköltözni velünk.
Nol-Presszó: Mitmutatnálmega tinédzserkorodból a dédunokáidnak?
Till Attila: Bevallom, nem rajongok a nyolcvanas évekért. A hatvanas-hetvenest karakteresebbnek tartom, a nyolcvanas, a túl színes ruháktól Boy George-ig, olyan „majdnem jó”. Mondjuk, a baromi erős underground kultúrát kedveltem, főleg a könnyűzenében: az URH-tól a Kontrollcsoporton át Pajor Tamásig. De ehhez nekem nincs közöm, mert mire kamasz lettem, addigra el ismúlt.Miért ne mutatnám meg a dédunokámnak a lakótelepet, ahol felnőttem, vagy a képzőművészeti szakközépiskolát? Szerettem oda járni. Kiskamasz koromban állandóan jöttünk aműjégpályára, ezt is imádtam.
Nol-Presszó: És mi köt az Állami Operaházhoz?
Till Attila: Semmi, még sosem láttam operát.
Nol-Presszó:Ennyire nem érdekel a műfaj?
Till Attila: Ennyire nem. Gondoltam már, hogy megnézek egyetkettőt, de annyira a könnyűzene érdekel, azon nőttem fel. Forgattam az Operában, de előadást az életemben nem láttam ott. A szüleim sem vittek, pedig nem lehet azt mondani, hogy ne lettek volna művészetfogyasztók. Egy dolog jut eszembe az Operáról, ha elmegyek előtte: valahol olvastam, hogy egyszer Ady Endre részegen felült az egyik szfinxre, és csöcsörészte. Azt mondta, Léda szerelme pont ilyen. És mivel nem volt túl józan, lezuhant a szfinxről, beverte a fejét a kövezetbe, agyrázkódással feküdt három napig. Szegény, megint túlbulizta magát.
Infó
A Nol-Presszó a Nol-TV állandó rovata Till Attila videóját itt lehetmegnézni: www.noltv.hu/video/3864.html