Mondjuk meg mindjárt: a testület összetétele taktikus, ügyes és ésszerű választást tükröz. A jelenleg MNF-vezérigazgató Havas Ágnes producer, Divinyi Réka forgatókönyvíró, Miskolczi Péter producer és Kovács András Bálint filmesztéta részvétele a pénzosztásban az amerikai blockbusterekkel nevet szerzett Vajna oldalán amellett, hogy képviseli a hazai filmgyártás két pólusát, elkötelezettséget is kifejez a minőség iránt. Hiszen Havas külföldi kurzusokon is képzett, filmes és tévés tapasztalatokkal bíró szakember, akinek palettáján olyan nívós szórakoztató filmek szerepelnek, mint a Valami Amerika 2., a Lora vagy a Magyar vándor, de jártas más műfajokban is. Divinyi gyakorló színházi és filmdramaturg, egyike azoknak az utóbbi évtizedben föltűnt tehetséges forgatókönyvíróknak, akik mindinkább jelentős szerepet töltenek be a hazai közönségfilmek sikerében. Mindketten szakmai alapon kötődnek Vajnához.

A csapat további két férfi tagja közül Kovács a kortárs magyar film egyik „nagy öregjének” számító Kovács András rendező fiaként európai színvonalú filmelméleti gondolkodó, több szakkönyv szerzője, nem mellesleg Tarkovszkij és Tarr Béla rajongója, az ELTE filmtudományi tanszékének vezetője. Korábban kialakította és vezette a Nemzeti Audiovizuális Archívumot – ahonnan még az előző kormányzat alatt, botrányos módon küldték el.

A Fidesz-kormány által kinevezett Vajnához történő csatlakozása azonban aligha jelenthet valamiféle kicsinyes „elégtételt”. Az ugyancsak inkább a szerzői vagy művészfilmvilágot képviselő Miskolczi még a Mafilm koprodukciós részlegén alapozott, majd az EuroFilmnél tovább épített széles nemzetközi kapcsolatokkal bír. Produceri portfóliójában olyan külföldi filmek szerepelnek, mint például a Holdhercegnő, a Báthory vagy a Cyrano; itthon gyártója a többi között Janisch Attila vagy Pálfi György nemzetközi sikert aratott filmjeinek.

Az említett négy döntnök személyes autonómiája nem vonható kétségbe; kiválasztásukkal Vajna egyszerre két, korábban fejéhez vágott vádat igyekezett kivédeni. Egyrészt azt, hogy egyedül akar dönteni filmes életről és halálról, másrészt azt, hogy rá fogja erőszakolni a magyar filmgyártásra az amerikai kommerszfilmek világát, amelyet itthon gyakran a nevéhez kötött Rambóval szimbolizálnak. Nos, Vajna-Rambo színre lépett, és kiderült: már nem az a magányos hős. Viszont nyilvánvaló, hogy ebben a csapatban vitákra számíthat, kiélezett helyzetekben akár 3:2-es szavazásra, de arra nem gondolhat, hogy díszülnökként használhatja a bizottság tagjait.

A grémium összetétele szakmai kompromisszumok sorát vetíti előre annál is inkább, mert idén és jövőre egész biztosan kevés film beindításáról lehet dönteni. A Fidesz-kormány ugyanis erősen átrendezte a filmpénzeket: lerombolta a mozgókép közalapítványt, tűzbe dobta a filmszakma kormánytámogatásáról 2013-ig szóló szerződést, majd adott 6 milliárd forintot Vajnának, hogy abból fedezze az 5,1 milliárdos filmes bankhiteltartozást, a többi az övé. Tehát minél ügyesebb a banktartozások leszámítolásában, annál több marad új magyar filmekre az MNF-nél, és annál inkább konszolidálódhat az általa kitalált új struktúra.

Ám akkor is fönnmarad egy fontos kérdés. Mi lesz a már beharangozott kurzusfilmekkel? A Munkácsyról, Liszt Ferencről, Mátyás királyról szólókkal, amelyekről ez a kormányzat és/ vagy a hozzá kötődő értelmiség aligha fog lemondani. A Vajna-féle grémiumból nem néz ki lelkesedés ilyenek iránt. Találgatások szerint a kolonc Szőcs Géza államtitkárra marad, aki ugyancsak szeret filmpénzeket osztani, noha az általa nyilvánosan támogatandónak ítélt rendezők nem hozhatók hírbe kurzusfilmekkel. Majd kiderül: Rambót itthon mégis le lehet-e győzni.

Vajna vitákra számíthat