Örök hajtás

2011-08-10 Sziget

Őrült ötlet, de van benne rendszer. Papíron 2700 km, plusz 400 a városi karingyálások, kitérők és eltévedések, mindez örökhajtós bringán, ráadásként egy ministáb, akik követik és filmezik az egészet. Madridtól Budapestig, Ibéria szívéből a Hajógyári K-hídig. Ha minden igaz, ma ér véget a Sziget kapujában Klára Levente harmincnyolc napos tekerése.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem két végzős hallgatója egy biciklis road movie készítésével zárja spanyolországi ERASMUS ösztöndíját. Levente vágó szakon harmadéves, ő nyeregben töltötte az elmúlt öt hetet, Vérten Dánielnek pedig az útról forgatott ötvenperces dokumentum lm lesz a diplomamunkája.

Több ezer percnyi anyagot rögzítettek egy DSLR kamerával, az operatőri munkára pedig egy Londonban tanuló magyar barátjukat, Pálla Mátét kérték fel. Ismerősök és barátok az interneten követték az útvonalat és a napi jelentéseket, mostanra több, mint ezer lájkolójuk van.

Az ötlet apropójáról szólva Levente nem keres nagy szavakat: „Egyszerűen szeretek bringázni, a városban is ezzel közlekedem, és valahogy így alakult, hogy inkább kétkeréken jövök haza. A Szigeten már itthon akartam lenni, ez lett a kitűzött dátum. Dani pedig dokumentálja az utat.”

Még Madridban csatlakozott a csapathoz egy spanyol-dán ú, Adam, akivel együtt nyomták végig a távot, menet közben pedig spontán csapódtak hozzájuk társak: olasz, amerikai és szlovén biciklisták, majd Ljubljanában magyarok, akik egészen hazáig jöttek velük.

A Sziget első napján futnak be, az utolsó hosszat Agárdról indulva teszik meg, innentől viszont pihenésképpen egy hét fesztivál következik, semmi tekerés.

Nem döntöttek világrekordot, de nem is ez volt a cél.
„Az jó, ha minél többen hallanak rólunk, és tudatosul
az emberekben, hogy biciklivel járni jó dolog”, foglal
ja össze Levente, aki egyébként teljesen átlag vár
osi bringás, az útra is csak néhány hosszabb túrával készült fel.
Mély vízbe ugrott, de nem bánta meg. Szokatlan

és merész döntés volt az is, hogy túrabicikli helyett egy örökhajtósat választott. „Ezt használom alapból a városban is, úgyhogy miért ne? Kihívás, az biztos. Hegynek lefelé is tekerni kell, az néha idegesítő, viszont sokkal kényelmesebb, mint számítottam, az állandó pedálozás jó ritmust ad.”

Tartalékban volt egy egysebességes bringa is, de arra nem került sor, az örökhajtós kitartott és bírta a napi 100-130 kilométert. Talán nehezebb dolga volt a stábnak, akik ugyanebben a lassú tempóban autózták és forgatták végig az utat.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

A monoton tekerést és útszéli vadkempingezést a nagyvárosokban töltött napok szakították meg. Barcelonában kétnapos eseményt szervezett nekik a Lucky Basterds bringás márka, ez lett a túra egyik legjobb állomása. Volt bringa-pólómeccs, éjszakai kerekezés, és csocsóbajnokság egy helyi biciklis futár hosteljében. „Az volt a legjobb, hogy mi hoztunk össze helyi bringásokat, akik nem is ismerték egymást.” Marseilles is várakozáson felüli élmény lett – kissé tartottak a rossz hírű várostól, de két srác egy bicikliboltból körbevitte őket, és megismerték a francia kikötő igazi arcát. „Ezek a véletlen találkozások is ott lesznek a filmben”, mondja Vérten Dani, aki a Szigeten is végig forgat, aztán nekiesik az utómunkálatoknak. Terveik szerint lesz folytatása a CycleMe Home projektnek: a kész lm vetítésének apropóján szerveződik egy budapesti night ride, és egy futáros ’Alleycat’ verseny, majd, ha minden jól megy, megteszik az utat visszafelé is, egészen Madridig, és több helyen bemutatják a filmet. „Az a cél, hogy minél több embert bringára ültessünk.” Hogy lesz-e következő út? „Lehet, de ahhoz még el is kell menni valahová.”