Pécs több nemzedéki gitárost adott a magyar dzsessznek, gondoljunk például Gadó Gáborra vagy Juhász Gáborra, és erre a listára hamarost felírhatjuk Fenyvesi Márton nevét is. Mint a Szélkiáltó együttes alapítójának fiát gyerekkorától körülvette a vers és a dal szeretete, tehetségét a szülők korán felismerték, így az angol tagozatos általános iskola mellett szorgalmasan járt klasszikus gitárra. A kötött formáknál azonban idővel a bluesos improvizálás jobban vonzotta. S miután tizenkét évesen megkaparintotta bátyja elektromos gitárját, új távlatok nyíltak előtte.

Tinédzserként a zene mellett főként az informatika foglalkoztatta, saját bütykölésű cuccokon többsávos, dobgépalapú felvételeket készítgetett, a Janus Pannonius Gimnáziumban még saját rockzenekart is összehozott. Amikor pedig meghallotta a Pat Metheny Group Speaking Of Now című korongját, számára roppant izgató világ tárult előtte fel. Majd érte az újabb jazzflash: Oláh Szabolcs kvartettje játszott a POSZT-on, s mivel tudni vélt néhány standardet, a koncert utáni örömzenélésbe bátran beszállt. S mire leérettségizett, már bizton tudta, hogy gitáros lesz belőle.

Mivel elsőre nem vették fel a dzsessztanszakra, tett némi kitérőt az ELTE informatikus–könyvtáros szakán, de hamar belátta, számára az nem pálya. S mikor apja leültette, mégis miként képzeli a jövőjét, magabiztosan kijelentette: még egy évet rágyúr az Egressy Béni Jazz Konzervatóriumban, utána felveszik a dzsessztanszakra és szépen elvégzi. Apja csak hümmögött, dünnyögött, hogy oké, csak így legyen. És így is lett. Fenyvesi Márton tavaly vehette át a diplomáját.

Közben azonban teljességgel bedolgozta magát a honi dzsesszéletbe. Kezdetben persze főként mint helyettes. Nagyjából egy időben fedezte fel magának Balázs Elemér és Fekete-Kovács Kornél, akik rendszeresen hívták különböző formációikba, melyeken keresztül más muzsikusok is rácsodálkoztak, és adták őt kézről kézre. Kísérte Szalóki Ágit, Szőke Nikolettát és Hajdú Klárát, a Kovács Linda Quartetben a hangszerelésből is kivette a részét, dolgozik Jónás Vera Londonban élő énekesnővel, tagja a Modern Art Orchestrának, emellett tavaly óta tanít is.

„Vannak olyan muzsikusok, akik kvázi az anyatejjel szívják magukba a hagyományos dzsesszt, annak nyelvét gyerekkoruktól elsajátítják és ugyanúgy anyanyelvi szinten beszélik, akár a feketék – magyarázza Márton. –Mondhatni, belülről érkeznek a műfajba. Mások viszont, ahogy én is, kívülről közelítünk a dzsessz világához. Felmérjük a tényezőit, próbáljuk megismerni, és aztán minél jobban elsajátítani. Nem azt mondom, az egyik jobb a másiknál, de ez két különböző út. Az elmúlt években szerencsére a magyar dzsessz számtalan rétegében meg tudtam felelni. Persze sokszor játszottam olyat, ami nem az én világom, de a közeg ekkor is rengeteg pozitív energiát sugárzott felém. Annak ellenére, hogy a magyar zenei élet tele van negatív erővonallal.”