A hallgatóságból többen is meghökkentek a feketeliszt említésekor. Így aztán Vencel Lőrinc elmagyarázta a dolgot: mindig akadtak olyan kuncsaftok, akik nem akarták, hogy a molnár könyvelésében nyoma legyen a gabonájuk megőrletésének. A molnárinasnak volt a feladata, hogy a megfelelő pillanatban jelezzen a titkos megbízóknak: hozhatják a búzájukat, készülhet feketén a fehér liszt.

A veszprémi történelmi szalon elnevezésű rendezvénysorozat keretében immár harmadik alkalommal találkoztak azok a veszprémi polgárok, akiket felcsigázott a Veszprém Megyei Levéltár és a helyi Hét Domb Egyesület közös kezdeményezése, amelynek a fő célja: minél személyesebbé, átélhetőbbé tenni a város elmúlt évszázadának történelmét.

– Tele van a levéltár raktára Veszprém múltjának hivatalos dokumentumaival, amelyek ebben az archivált formában jórészt csak a szakembereket érdeklik – mondta kérdésünkre Hermann István, a levéltár igazgatója. – A történelmi szalon lényege, hogy az írott forrásokat kiegészíthessük az élő emlékezet színeivel. Minden alkalommal olyan vendégeket hívunk, akik vagy saját maguk számítanak kor- és szemtanúnak, vagy a felmenőik révén ismerik a város történelmének adott szeletét.

A negyvenes években Veszprém 15 ezer lelkes település volt, amiből a szocialista várospolitika néhány évtized alatt 70 ezres megyeszékhelyet faragott. Hermann István szerint ebből következően a mai lakosok jelentős része első- vagy másodgenerációs veszpréminek számít, azaz a város történelméről még a felmenőiknek sem igen lehetnek személyes élményeik. „Ezt a hiányt szeretnénk pótolni a történelmi szalon rendezvényeivel” – tette hozzá. Az első alkalommal a levéltárosok és a téma szakértőiként meghívott vendégek a régi kávéházak, vendéglátóhelyek, bögrecsárdák képét rajzolták meg, másodszorra pedig bemutatták a leghíresebb veszprémi bérpalota, a Rupert-ház történetét. Legutóbb a Séd-patakra épült veszprémi malmok történelmét elevenítették fel.

A találkozón részt vettek az egykori veszprémi molnárdinasztiák leszármazottai is, akik részben a saját gyerekkori élményeiket, valamint a szüleik és nagyszüleik életét, a Séd-patak mentén egykor működött 16 vízimalom hétköznapjait idézték fel. Az anekdotákat a levéltárosok által kiválasztott korabeli fényképek és újságkivágások illusztrálták. Számos cikket idéztek például az egykori Veszprémi Független Hírlapból, amelyekben hol a malmokat sújtó száraz időjárásról, hol meg a nagy esők miatti áradások okozta súlyos károkról számoltak be. A népes hallgatóság visszajelzései alapján egyébként a történelmi szalont nagy örömmel fogadták a veszprémiek, ami remélhetőleg hosszú távon fenntartja a szervezők lelkesedését, amire már csak amiatt is szükség van, mivel egy-egy randevú előkészítése két-három hónapos munkát igényel. A szalon tervezett témái között szerepel egyebek mellett a veszprémi ipartestület, a megyeháza, valamint a gyerekmenhely történetének felelevenítése is.

A levéltár és a Hét Domb Egyesület a veszprémi történelmi szalon programsorozatán túl nemrég egy újabb kezdeményezéssel állt elő: a veszprémi kaleidoszkóp névre keresztelt projekt keretében egy nagyszabású városi családi fotótár összeállítására vállalkoztak. A nemrég közzétett felhívás szerint azt kérik a helyi polgároktól, hogy adják kölcsön azokat a családi fotóikat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az elmúlt évtizedek veszprémi történelméhez (régi épületekhez, városrészekhez, kiemelkedő személyiségekhez, fontos eseményekhez). A gyűjtőmunkát és a feldolgozást követően még ebben az évben egy kiállítás keretében mutatják majd be a privát helytörténet legizgalmasabb momentumait.

A 16 vízimalom hétköznapjait idézték fel