Január 1-jétől nem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) adja ki az építési engedélyt a műemlék vagy műemléki környezetben lévő épületek átalakítására, felújítására, hanem az újonnan alakuló kormányhivatalok, amelyekbe tizennégy más, eddig független szakhatósággal együtt az örökségvédelmet is bevonják. Konkrétan az történik majd, hogy a KÖH regionális és megyei irodái, valamint fővárosi irodája a műemlékvédelmi szervezetről leválva az illetékes megyei – illetve a budapesti iroda a fővárosi – kormányhivatal szervezetébe kerül át, önálló szakigazgatási jogállással. Ez egyelőre nem jelent költözést: mindenki marad a helyén, az átcímerezett irodák személyi állománya is változatlan, csak a szervezet lesz más. Másfelől nézve feldarabolódik egy 172 éve sikeresen működő szervezet, az örökségvédelmi hatóság. Független szervnek csupán a KÖH budapesti központja marad meg, vidéki irodái szervezetileg leválnak. Tulajdonképpen mintha végtagjait veszítené el az örökségvédelmi hivatal.

Ahogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumától kapott tájékoztatásban áll: a KÖH országos illetékességű szerveit (Műtárgy-felügyeleti Iroda, Nyilvántartási Iroda) a közigazgatási integráció nem érinti, ezek a központi hivatal részeként változatlan feladat- és hatáskörrel, valamint illetékességgel működnek tovább. A KÖH jelenleg regionális, területi szervei azonban a megyei kormányhivatalok szervezetébe integrálódnak, mint kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervek. Feladat- és hatáskörüket a szervezeten belül önállóan fogják gyakorolni, s az lényegében véve azonos lesz az eddigivel: a műemlékekkel és a régészeti lelőhelyekkel kapcsolatos első fokú hatósági és szakhatósági jogkörök tartoznak hozzájuk. Munkáltatójuk a kormányhivatal lesz, szakmai felügyeletüket azonban továbbra is a KÖH látja el. A másodfok is a KÖH-nél marad, vagyis műemléki engedélyezési ügyekben oda lehet majd fellebbezni egy-egy területi iroda döntése ellen.

Bár az átalakulás január 1-jétől lép érvénybe, a betagolásra váró irodákon egyelőre még nem nagyon tudnak részleteket, a végrehajtási utasítást a két ünnep között várják. Még az sem világos, hogy pontosan milyen illetékességi területen dolgozik majd egy-egy iroda. Mert bár a kormányhivatalok kizárólag egy-egy adott megye területén illetékes hatóságok lesznek, úgy tudjuk, a betagozódó örökségvédelmi irodák között lesz olyan, amelyik több megye területére kiterjedő, regionális feladatot lát majd el, tehát kilóg a megyei keretekből.

Az átalakulás mikéntjéről hetek óta szerettük volna megkérdezni a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal december 1-jén véglegesített elnökét, Tamási Juditot, aki azonban az ünnepekig nem érezte elérkezettnek az időt, hogy beszéljen az átalakulás mikéntjéről, s hogy jó-e ez a műemlékvédelemnek, majd pedig év végi külföldi útja miatt nem tudott válaszolni érdeklődésünkre. Nem hivatalosan azonban azt a tanácsot kaptuk a KÖH vezető köreiből, hogy nem érdemes kongatni a vészharangot, s januárban adnak széles körű tájékoztatást.

Hogy érdemes-e kongatni a vészharangot, azzal kapcsolatban vannak más vélemények is. Egyebek mellett például az, hogy a regionális és megyei irodák munkatársai eddig nemcsak építésengedélyezési feladatokat láttak el, hanem egyéb, a kormányhivatali munkában nem feltétlenül preferált értékvédelmi feladatokat is, mint például egy adott területen a védendő értékek feltárása, a váratlanul veszélybe került, még nem védett értékek gyors védelme, a már védett műemlékállomány állapotának rendszeres ellenőrzése. Ezek elsikkadhatnak az új szervezeti keretekben. Vannak, akik szerint a műemlékvédelem lényege, miszerint a közösségi érték védelme nevében beavatkozhat a magántulajdon szabad gyakorlásába, sérül azáltal, hogy akik ezt a kivételes jogot gyakorolják, más érdekektől való függésbe kerülnek. A műemlékvédelem bekerül a helyi érdekek szövevényébe, s munkájuk oly hatástalan lesz, mint a hasonló viszonyok közt működő helyi főépítészeké.

Műemlékesek szerint a munkájuk rideg elvárások alkalmazásává válhat, holott a műemlékvédelem a kormányhivatalok alá kerülő többi szakhatóságénál érzékenyebb, nehezen szabályokba foglalható elvárásrendszer. Sérülhet a műemléki érdek a kormányhivataloknál elvárt rövidebb ügyintézési határidő miatt is: a rengeteg adminisztrációval járó engedélyezési ügyeket nehéz lesz néhány napos határidővel lebonyolítani, a minőség sérelme nélkül. A műemléki szempontból hibás döntéseket pedig másodfokon sem lehet majd igazán orvosolni – habár a másodfok maga a KÖH lesz –, mert ez csak törvényességi felülvizsgálatot jelent majd, nem műemlékit.