Ügyes magyar regényíró vagyok, aki a nagyvilág tájait és meséit hoztam el, kérem, olvassák el a könyvemet. – Nem olvassuk. –Miért nem? – Mert jobban szeretjük az angol írókat. – Értem. Maguk tehát hülyék. Ez esetben ittmaradok, és írni fogokmaguknak olyan néven. Gibson Lavery megfelel?

Ésmost képzeljük el, hogy Kertész Mihály nem a Casablancát rendezimeg, Korda Sándor nem A bagdadi tolvajt vezényli le, hanem például a Pokol a hegyek között című regényt viszi filmre! Amire akkor lett volna lehetőség, ha Rejtő Jenő nem nevet választ angolosan, hanem a távozást.

Mert itt kérem, vérbeli vadnyugati regénnyel van dolgunk, ami megfilmesítésért kiált. Rejtő a Nova kiadó kérésére félretette péhovardságát: a szöveg nem a megszokott nyelvi humorra épül, hanem egy klasszikus cowboysztorit mesél el. Megfelel a Wall Wright A westernfilm struktúrája című könyvében szereplő kritériumoknak: „1. A hős bekerül egy társadalmi csoportba. 2. A hős ismeretlen a társadalom számára. 3. A hősről kiderül, hogy kivételes képessége van. 4. A társadalom felismer valami különbséget önmaga és a hős között; a hős speciális státuszt kap. 5. A társadalom nem fogadja el teljesen a hőst. 6. Érdekkülönbség van a gazemberek és a társadalom között. 7. A gazemberek erősebbek a társadalomnál; a társadalom gyenge. 8. Erős barátság vagy megbecsülés fejlődik ki a hős és egy gazember között. 9. A gazemberek veszélyeztetik a társadalmat. 10. A hős nem akar belekeveredni a konfliktusba. 11. A gazemberek a hős egy barátját fenyegetik meg. 12. A hős megküzd a gazemberekkel. 13. A hős leveri a gazembereket. 14. A társadalom biztonságban van. 15. A társadalom elfogadja a hőst. 16. A hős elveszti speciális státuszát vagy lemond róla.”

A Pokol a hegyek között közben egy dekadens, önpusztító világot ábrázol, elvadult antihősökkel. Rejtő ezzel évtizedekkel megelőzte korát, ismét. Neki mindig az tetszik, ami a feje tetejére van állítva. Ott van Ronny, az orgyilkos, a fő antihős, akinek múltja és céljai éppen olyan kiismerhetetlenek, mint ökle és coltja. „Egy nővel érkeztem, akit vissza kell kísérni a síkságra. Hat ló van velem. Kénytelen voltam kölcsönvenni valakitől a lovait. – Mi?... Miért akarja visszaküldeni? – Mert nem vagyok lótolvaj. Az emberek úgy néztek össze, mint akik ezt nem hitték volna Ronnyról. Annyi bizonyos, hogy emelkedőben levő tekintélye az elhangzott kijelentéstől kissé csökkent.”

Félreértés ne essék, Rejtő nem vicceli el a dolgot, és sivatagon, marhatolvajokon, útonállókon, rajtaütéseken, csapdákon és szerelmi háromszögön keresztül drámai végső összecsapáshoz vezet bennünket, ahol hihetetlen feszültségben – nem történik semmi.