Ha túl rövidre vágják a gyökereket

2010-12-24 Nol presszó

Hogy került fel az LMP listájára? Emlékszik még a rendszerváltás új 12 pontjára? És mire vállalkozott, amihez nem értett? – kérdeztük a NOL-Presszóban Cserhalmi Györgyöt, aki mint mondja, a siker helyett a kudarcot keresi. Azt is megtudtuk tőle, hogy rengeteg kiváló színész nyomorog. ez látható a videóban. Aki többre kíváncsi, az itt elolvashatja, mi az, ami kimaradt a filmből.

NOL-Presszó: Mi kéne ahhoz, hogy ma megüss valakit?

Cserhalmi György: Sok..., nem tudom. Mondjuk, a lányomhoz, a családomhoz ne nyúljon senki, velem szórakozhat, én már nem bánom. Elmúlt a lovagkor, megszűnt az, hogy „kapok egy pofont, fölsegít, leporol, betesz egy taxiba, és fordítva”. Ma egyszerűen lelőnek.

NOL-Presszó: Mi a jó a visszavonulásban?

Cserhalmi György: Nem mondtam, hogy visszavonulok.

NOL-Presszó: Többször bejelentetted, hogy visszavonultál a társulati léttől, elmentél Pestről, Kékkúton telepedtél le.

Cserhalmi György: Soha ilyet nem mondtam. Nem álltam ki a plénum elé, nem tartottam sajtótájékoztatót. A debreceni Csokonai Színház tagja vagyok. Először vendégként játszottam ott, aztán az igazgató tétova kérdésére igent mondtam. Kezdetben nem is írtunk alá semmit, egy kézfogással lerendeztük. És ez a kézfogás kötelezett mindkettőnket.

NOL-Presszó: És jó ott lenni?

Cserhalmi György: Nem olyan jó, mert a város nem törődik a színészek szociális körülményeivel. Az a színészház, ahol állítólag embereknek kellene lakniuk: svábbogártanya. Egy focista be nem tenné oda a lábát, ahol én laktam jó pár hónapig. Bármennyire dühítő a csótányáradat és elviselhetetlenek a szagok, szolidarizáltam a többiekkel, pedig Debrecenben rengeteg rokonom él.

NOL-Presszó: Irritálnak a vezérek?

Cserhalmi György: Nem. Rengeteget dolgoznak, hogy valamiféle hatalommal bírjanak. A valamifélét azért mondom, mert nem tudom felmérni, hatalom-e Magyarország miniszterelnökének, főügyésznek vagy bankelnöknek lenni. Azt tudom, hogy a rendező Székely Gábor nekem a hatalmat jelentette. Odatette elém az agyát, a szellemiségét, a lelkét, és azt mondta: ilyen vagyok.

NOL-Presszó: Jársz színházba?

Cserhalmi György: Nem, de erre nem vagyok büszke. Olyan rossz színház már nincs, ami engem érdekelne. Pedig nagyon szeretem az olyan előadásokat, amelyeknek kimondottan pocsék a díszletük, a jelmezük, a kellékük és az összes színész. Ezek az okos, jó, kiszámított, nagyon színháztudományos előadások már marhára nem érdekelnek. Pedig többnyire ilyenekben játszom, akad, amelyiknek komoly sikere van.

NOL-Presszó: Szeretnél rossz előadásban játszani?

Cserhalmi György: Nézni szeretem.

NOL-Presszó: Mi benne a jó?

Cserhalmi György: Nem tudom. Minden fölnagyítódik benne, és rámutat, hogy itt a hiba. Ha valami kis társadalmi mondanivaló van elrejtve benne, még az is. Gyerekkoromban, a debreceni Csokonai Színház kamarájában csupa ilyen ment, gagyi és bretli.

NOL-Presszó: A karácsonynak az elejét vagy a végét várod?

Cserhalmi György: Jó néhány éve gyökerestül vesszük a fát, így az a legnagyobb aggodalom a karácsonyban, hogy megmarad e a tűlevél, és ha tavasszal kiültetem, mi történik a fenyővel. Hiába vesz az ember gyökeres fát, túl rövidre vágják, nem hagyják meg a hajszálgyökereket, ezért nem tud regenerálódni tavaszszal. A karácsonynak jó az eleje és jó a vége meg a közepe. Abszolút várja az ember, az is a neve ennek az időszaknak, hogy várakozás.