Mire föl ez a megtisztelő figyelem? – teszi fel az ember a triviális kérdést. De menten világosabbá válik a kép, ha megtudjuk, hogy Tóth Endre azonos az Európában és az Egyesült Államokban André de Toth művésznéven dolgozó mesterrel. A filmhez értők számára legalábbis ismerősen cseng a neve, a közönség pedig szereti a filmjeit, habár nem köti őket az alkotóhoz: a sztárrendező sztárlét nélküli karriert és egy roppant változatos életművet tudhat maga mögött.

A The Film Foundationnél egy kuratórium dönt arról, hogy mely művek felújítására áldoznak az adott évben. Ennek a grémiumnak a tagja Bertrand Tavernier francia rendező, az ő ötlete volt a Két lány az uccán felújítása. Tavernier minden bizonnyal nagy rajongó lehet, mert Tóth Endre kevéssé ismert magyarországi művét választotta, és nem egy későbbi bűnügyi vagy western darabot. De mit is rejt ez a magyar korszak? Tóth Endre 1939-ben rendezett öt (!) nagyjátékfilmet: a Toprini nász, az 5 óra 40, a Két lány az uccán, a Hat hét boldogság és Semmelweis nagy siker volt – igaz, ez utóbbi bemutatója átcsúszott 1940-re. A korabeli kritika lelkesedett, a magyar film új hangjaként beszéltek róla. Ez hihető, mert a rendező Korda Sándor és Zoltán mellett inaskodott – hozzájuk egyébként maga Molnár Ferenc ajánlotta be. Később Németországban is dolgozott, majd hazatért – így az alapokat nem itthon szerezte meg. A jogászdiplomával a zsebében álmodozó fiú karrierjét Babits Mihály indította be, aki egy komoly gyártónak filmrendezőként mutatta be, mialatt a New York kávéházban beszélgettek. Hiába mondta Tóth, hogy addig egy filmet sem rendezett, tréfának gondolták, és megkapta az első munkáját. Amikor kiderült, hogy komolyan beszélt, már nem volt visszaút.

Mind az öt magyarországi filmje elismert darab, de a legkedveltebb a Két lány az uccán. Nem véletlenül, mai szemmel is figyelemre méltó mozgókép. Operatőri megoldásai igen franciásak, gyönyörködhetünk a második világháború előtti Budapestben, már önmagában ez is izgalmas. Korukat megelőző tempójú és technikájú montázsok pörgetik a tempót. A sztori egyszerű, de nem sablonos. Két hőse az utcán akad össze: Györgyi egy vidéki nemesi család kitagadottja, aki házasságon kívül terhes lett, és Vica, aki malteroslányként egy építkezésen lakott, majd mivel visszautasította az építész közeledését, fedél nélkül maradt. Györgyi befogadja a fiatal lányt, aki később levelet ír jótevője apjának, ezzel érve el, hogy komoly pénzösszeghez jussanak. Minden rendben megy egészen addig, míg ki nem derül, hogy az építész házában vettek lakást, és a rossz emlékek ellenére Vica beleszeret. Györgyi meg akarja védeni, ezért kikezd az építésszel, hogy elterelje a lány figyelmét a férfiról, de Vica a Dunába veti magát a Szabadság hídról. Az öngyilkosságot túléli, kiderül, hogy a férfi őt szereti, összeházasodnak, Györgyi pedig világhírű hegedűművész lesz. Klaszszikus happy end.

De ami ennél sokkal fontosabb, hogy Tóth Endre már ebben a korai művében is tabukról beszél: a kitagadott és házasságon kívül terhes lány, a gazdagság és a szegénység társadalmi dogmáinak kritikus szembeállítása elképzelhetetlenül bátor tett volt akkoriban. Ez a szókimondás egyébként végigkövette a pályáján, ez az, ami összeköti a mozijait, legyen szó bármilyen nyelvről vagy műfajról. Utolsó nagy filmje, a Piszkos játék (Play Dirty) a háborús műfajt értelmezte újra.

De visszatérve a magyar korszakhoz: kérdés, hogy miért távozott hirtelen külföldre Tóth Endre, miközben ünnepelt sztár volt itthon. Ez 1988-ban derült ki, amikor először visszajött, és egy interjúban elmesélte. A válasz: Keleti Márton. A neves rendező egy nap a Hunnia Stúdióban megszólította, és közölte vele, hogy tehetségtelen, és csak a szerencséje miatt sikeres. Hozzátéve: ha zsidó lenne, mint ő, akkor nem is dolgozhatna. Tóth Endre, amint befejezte a Semmelweis forgatását, beült a kocsijába, elhajtott a Keleti pályaudvarhoz, majd felült az első nyugatra induló vonatra. Úgy fogalmazott: nem akart ilyen áron sikeres lenni.

Egy André de Tothról szóló cikk nem érhet úgy véget, hogy ne említsük meg: ő találta ki a litván-lengyel származású színész Charles Buchinsky művésznevét. Sok alkalommal dolgoztak együtt, és a színész a nyakára járt, hogy találjon ki neki egy művésznevet. Mivel már nagyon idegesítette, és épp egy barátságtalan kőbányában forgattak a Bronson Canyonban, odavetette neki: „Az ég szerelmére, hát legyél Charles Bronson!” „Nem is rossz!” – felelte akkor már Charles Bronson.

A Két lány az uccán felújítása Martin Scorsese filmalapítványának köszönhető