Fischer távozása: amikor Orbánnal fenyegetve vesznek fel embereket
Nemzetközi mércével gondolkodott Fischer Ádám karmester, amikor elvállalta, hogy az Operaház (MÁO) fő-zeneigazgatója lesz. De kiderült, ez nálunk nem működik. A világ kiemelkedő operaházaiban ezen a poszton a művészek kijelölik, művészetileg merre haladjon a színház, kit hívjanak meg, közben folytatják nemzetközi karrierjüket. Itt viszont azt várják el, hogy ő legyen minden zenekari tag főnöke. Nem az a dolga, hogy jól dirigáljon, hanem hogy a fizetésemelésről tárgyaljon. Ez Fischernek nem ment, ezért mondott le tavaly közalkalmazotti jogviszonyáról. Nemrég visszaadta nem közalkalmazotti főzeneigazgatói mandátumát is, mert egy újságban üzenték meg neki, ki lenne nála alkalmasabb. A miniszterrel megegyezve a karmester maradt tiszteletbeli vezető. Most ettől is szabadulna, és levélben közölte az új vezetéssel: az idei szezonra már két éve lekötött, összesen négy előadásán kívül nem akar többet vezényelni a budapesti dalszínházban.
Döntésében megerősítette, hogy a társulat ellenáll minden változásnak. Megdöbbentőnek tartja, hogy bármi történik, mindenki rohan egy politikus baráthoz, az meg intézkedik. Olyan sehol másutt a világban nem történhet meg, csak Budapesten, hogy egy idősödő művész bemegy a főigazgatóhoz, hogy szerződtessék az egyik családtagját, különben a miniszterelnökkel kirúgatja. És akkor a főigazgató siet a fő-zeneigazgatóhoz, hogy az illető micsoda egy tehetség, vegye fel. A karmester persze erre olyan dührohamot kapott, amilyet korábban sosem. Addig azt sem tudta, képes ilyesmire.
Fischer Ádám csalódott. Úgy érzi, a politikusok is félrevezették: a háta mögött váltott tervet a kulturális kormányzat. Noha a fél nyugati sajtó megszellőztette, hogy a bécsi Staatsoper leköszönő igazgatóját, Ioan Holendert kérték fel a MÁO művészeti igazgatójának, ezt itthon mindenki tagadta, és az érintett is homályosan fogalmazott. Fischer Ádám azonban lapunknak elmondta, az ő ötletére valóban tárgyaltak vele Szőcs Gézáék. Holender amúgy évek óta Vass Lajos tanácsadója, a szerződése 2011-ig szól, és az új vezetés sem mondott le róla. A volt bécsi direktorral együtt szerződtették volna egykori balettigazgatóját, Harangozó Gyulát is, aki korábban Budapesten szintén ellátta már ezt a feladatot. Világszerte bevált működési forma: külföldi szaktekintély az ötletadó, irányt mutató igazgató, akinek ideáit egy helyi szakember lefordítja a hazai jogrendszerre. (Így dolgozik például Gerard Mortier, aki korábban Párizsban dolgozott, szeptember óta pedig a madridi Teatro Real vezetője.)
Fischer úgy tervezte, ő és – a júniusban leváltott – Kovalik Balázs a művészeti vonalat viszik tovább a megújulás útján. Nem is sejtette, hogy Kovalikot teljesen el akarják távolítani az Operából, elveszik mindkét rendezését. De hiába ígérte neki a kulturális államtitkár, Szőcs Géza, hogy Holenderéket kinevezik, az utolsó pillanatban minden az ellenkezőjére fordult. Előhúzták a semmiből Horváth Ádám miniszteri biztost, anélkül, hogy őt értesítették volna erről. Fischer is tudja, ennek nyilván a Harangozó-Keveházi konfliktus volt az oka. Mint közismert, Harangozó felfüggesztette a pesti balettigazgató vezetői megbízatását, amikor korrupcióra gyanút adó szerződéseket talált. Az operaházi pletykák szerint azonban valaki megint az ismerős politikusokhoz futott Keveházi érdekében.
A megbízhatatlanságot is említi távozása okai között Fischer. A nemzetközi mezőnyben évekre előre terveznek, Magyarországon egy hétre előre nem lehet tudni, mi következik. Hiába ígérte neki maga Réthelyi Miklós miniszter, hogy megbízható szaktekintélyek kerülnek az átvilágító bizottságba, olyanok, akik tisztességesen végzik a munkájukat, és az a céljuk, hogy kiderüljön, hogyan lehet gazdaságosabban működtetni a dalszínházat. Meg is lettek a szakemberek, majd Réthelyi egymás után vonta vissza a megbízatásokat. A karmester pedig két hete nem kap választ kérdéseire. Mint mondja: az ilyen stílustól szédül és menekül, ezért nem képes többet a budapesti Operaházban dolgozni. A Wagnernapokat továbbra is nagyon fontosnak tartja a Művészetek Palotájában. Reméli, azt nem lehetetlenítik el.