Világörökség: áldás vagy átok?
Egyik fejlesztés sem nyerte el a párizsi központ tetszését – és a civilekét sem. Márpedig komolyan kell venni a figyelmeztetéseket, mert ha az UNESCO úgy látja, hogy nincsenek tekintettel a szavára, leveszi a listáról az adott helyszínt. 2007-ben Omán járt így, mert nem óvta meg a nyársas antilopok élőhelyét. Tavaly pedig egy igazi nagyágyú bukott el: Drezda és az Elbavölgy került le a világörökségi listáról egy híd építése miatt.
A tájképet rontó, a borászatot veszélyeztető szerencsi erőmű elleni tiltakozásnak extra politikai töltetet adott, hogy a beruházó cég mögött a szocialista kötődésű Hujber Ottó állt. A civilek léptek először, majd gyorsan megjelentek a pártok is. A parlamenti választásokkal megváltozott politikai erőtérben a beruházásnak jelenleg nincs esélye.
Mégis elképzelhető, hogy az erőmű egyszer megvalósul: az önkormányzati választással egy időben megtartott véleménynyilvánító népszavazáson ugyanis a szerencsiek 82,2 százaléka a munkahelyteremtést előbbre valónak tartotta, mint a világörökségi területhez való tartozást. Most a város fideszes polgármesterén és a civileken (lényegében: a borászokon) múlik, hogy mit kezdenek ezzel a véleménnyel.
Budapestnek eddig a zsidó negyed miatt kellett magyarázkodnia, de ha komolyra fordul a Bécsi utcai, Zeppelinnel koronázott hatalmas bevásárlóés irodaház terve, újra előszobázhatunk az UNESCO-nál. A pesti Bécsi utcában több telekre kiterjedően tervezett radikális bontás és maga az új épület ugyanis nincs tekintettel a történeti településszerkezet védelmére, az ott álló épületek értékére és a világörökségi terület látványának védelmére sem – véli az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság.
Szerintük a beruházás megvalósulása újabb, visszafordíthatatlan károkat okoz világörökségi helyszínünkön, végveszélybe sodorhatja a terület világörökségi címét. (A világörökségi helyszín magterülete és teljes védőzónája 2005 márciusa, azaz a zsidónegyed-botrány kirobbanása óta műemléki jelentőségű területként is védett.)
Az elképzelés ellen az Élőlánc Magyarországért mozgalom demonstrációval tiltakozott, és az építészelit színe-java is csatlakozott a különböző honlapokon zajló aláírásgyűjtéshez. A meccs még nem dőlt el, mert a civilek tiltakozása miatt az elvi építési engedély eddig nem léphetett hatályba.
A Budapest Világörökségéért Alapítvány (BVA) is úgy látja, városépítészeti okok miatt nem lehet építkezni a Bécsi utcában. Ők ráadásul azt is tudják, hogy miként kell ilyen esetben hatékonyan fellépni. Korábban a budai alsó rakpart szélesítését akadályozták meg a világörökségi státuszra való hivatkozással, mostanában pedig azért tiltakoznak, mert szerintük a Margit híd és a környező budai rakpart esetében trehány munkát végeztek a kivitelezők. (Tény, hogy sok mindent a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal sem fogadott el, és újra elvégeztetett néhány munkafázist.)
Az alapítvány szerint „osztályon aluli minőségben” vették át az újjáépített budai alsó rakpartot, ezért uniós vizsgálat indult. Emellett az unió visszatart 15 milliárd forintot a teljes szennyvíztisztító projekt támogatásából – e beruházás részeként építették újjá a Margit híd alatti rakpartszakaszt is. Az a megoldás, amelyet a BVA javasol, azaz a 400 méteres kőfal lebontása és szakszerű újjáépítése, mintegy 2 milliárd forintból lenne megvalósítható.
– Mi csupán az UNESCO előírásainak akarunk érvényt szerezni – állítja Korompay Katalin, az alapítvány Ybldíjas főépítésze, mire azt kérdezzük, hogy miért nem kötnek kompromiszszumot. A főépítész szerint ők hoszszú távon gondolkodnak: nekik nem az a fontos, hogy az ország minél olcsóbban megússzon egy beruházást, hanem az, hogy például a Margit híd környéke ugyanúgy nézzen ki, ahogy 140 éven át kinézett. Nem engedhetnek az építészeti értékekből, mert az a világörökségi helyszín degradálódásához vezetne.
Hollókőn szerencsére kisebbek a gondok. A helyiek szerint a műemlékvédelmi előírások számos esetben nem összeegyeztethetők a mai kor elvárásaival. Ilyen például, hogy az Ófalu portáin tilos személygépkocsi számára garázst építeni és ereszcsatornát tenni a házra, vagy épp nagyon körülményes beszerezni a megfelelő formájú és minőségű tetőcserepet. Jelenleg az Ófalu elejére tervezett fedett szabadtéri színpad kialakítása is vitát okoz a műemlékvédők és a település vezetése között.
A hollókőiek meggyőződése, hogy a turizmus kiszolgálásához szükség lenne erre a rendezvényhelyszínre – a műemlékvédelem viszont azon az állásponton van, hogy eddig nem volt Hollókőn színpad, ezután se legyen. Sztrémi Zsuzsanna, a Hollókőért Közalapítvány vezetője szerint ez tipikusan olyan fejlesztés, amely a település és az idelátogató turisták érdekeit is szolgálja. Készek bármilyen kompromisszumra, de lépni szeretnének.
A magyar állam a tapasztalat szerint általában a világörökségi címek óvása érdekében jár el, egészen addig, amíg valamely gazdasági, politikai érdekeltség felül nem írja a műemlékvédelmi szempontokat. Ilyen helyzetekben jön el a civilek ideje. A lehetőségeket azonban alapvetően korlátozza, hogy az állam anyagilag nem segíti a helyszínek fejlődését – ezen a helyzeten a régen várt világörökségi törvény hozhat változást. A cím lényege ma az erkölcsi elismerés és a nemzetközi ismertség. Annyit ér, amennyit kihoznak belőle. Az EU-s pályázatok elbírálásánál például a világörökségi helyszínek sok esetben prioritást élvez(het)nek, bár volt már precedens negatív diszkriminációra is.
A legfontosabb kötelezettség egy helyszín esetében a felvételekor deklarált „kiemelkedő egyetemes érték” megőrzése, természetesen a fenntartható fejlődés szempontjainak figyelembevételével. Ennek megítélése viszont sok esetben szubjektív lehet, néha nagyon nehéz eldönteni, hogy hol a határ. Magyarán: lehetetlen világos határvonalat húzni a mindenki érdekét szem előtt tartó védelem és a közösség érdekeivel már szembemenő „gáncsoskodás” között.
