Az anyag végigkísér minket a francia főváros történetén a XIX. század harmadik harmadától a második világháború végéig, térképeken, rengeteg fotón és mindenféle adatokon keresztül. A történet kezdete, amikor a II. császárság idején a Szajna megyei prefektus, bizonyos Georges-Eugene Haussmann a városhoz csatolta a környező településeket, és hozzáfogott egy modern nagyváros megteremtéséhez: megszületett a „fény városa”. Aztán a második világháború végével egy új korszak kezdődik, a város átadja a helyét a metropolisnak. Így a kiállítást végignézve az lehet a furcsa érzésünk, hogy a modern Párizs mára – történelem. Ahogy egy mai, a régi Párizst sirató, kétségbeesett tanulmány írja: maga a Város történelmi fétissé vált, éppen azért, mert nem létezik. Ma a valaha volt ipari negyedek leginkább múzeumok. A „városközpont” megtalálta a helyét: a hivalkodó fogyasztás és a turizmus helye, a kereskedelem varázslatáé. Persze ebben a metropolisszövetben vannak még maradványai a városnak, de az élet máshol van. A lecsúszóban levő negyedekben. A mai urbanisztika legnagyobb paradoxona, hogy azokban a negyedekben van némi élet, melyek amúgy tökéletesen élhetetlenek. De ez már egy másik kiállítás témája lehet.