Az irodalommal ötévesen találkozott először, amikor apja, Karinthy Ferenc megírta a Marci című novellát. De ez nemcsak egy novella volt, hanem magánügy, és fia nem tudta megemészteni, miért kell az újságba kiszerkeszteni, hogy ő milyen kezelhetetlen kisgyerek. Ez az eset aztán sokáig eltaszította a könyvektől, szabályosan tiltakozott ellenük, szívesebben játszott színházasdit a padláson. Végül apja kompromisszumot ajánlott: nem erőlteti tovább az olvasást, csak egyet kér, hogy Gogol A köpönyegét olvassa el, hiszen az alól a köpönyeg alól bújt ki az orosz irodalom. Elfogadta az egyezséget, és a könyvet még aznap este felfalta. Onnantól kezdve nem volt megállás, ráharapott a könyvekre.

Apja legendásan nagy könyvtára a mai napig megvan, ugyanúgy, ahogy még ő rendszerezte, ugyanazokon a polcokon, amelyek falként ölelik körbe a szobát a padlótól a plafonig, épp csak az ajtónak hagyva helyet, csak mindez már nem a Ménesi úton, hanem egy másik lakásban található. De ott ebédel mindennap közöttük, és még mindig ugyanolyan tisztelettel áll előtte, mint gyerekkorában. Hiszen azok a polcok egy buzgó irodalmi élet tanúi voltak, és különleges emlékeket őriznek.

Például a Jules Verne-sorozat egy kötetét, A Grand kapitány gyermekeit, melynek 172. oldalán egy családi perpatvar hagyott örök nyomot, ugyanis apja könnyeitől lett nedves egy heves vita után, melyet az ő édesapjával, Karinthy Frigyessel folytatott. Vagy eszébe jut apja és Örkény István barátsága, akik mindig ugratták egymást. Az ötvenes években mindketten megírták a maguk rémes szocialista-realista regényét. Apja a Kőműveseket, Örkény a Házastársakat, melyeken a hatvanas években már ők is csak röhögtek, miközben mindketten szégyellték viszontlátni ezeket a másik könyvtárában. Ezért mindketten ellopták a saját könyvüket a másiktól, aki mindig visszalopta azt. Végül mégis megmaradtak ezek a különös kordokumentumok.

Rengeteget olvas, hozzátartozik a napi rutinjához. Nem válogat, mindenevő. Ha valami távol áll tőle, abba is belenéz, hogy egy esetleges vita alkalmával ismerje az ellenérdekelt fél érveit. Munkájából adódóan azonban nemcsak könyveket olvas, hanem a színdarabok, a dramaturgszövegek is elismerésre méltó kupacot alkotnak asztalán a befejezésre váró kötetek mellett. Kötetek, merthogy többen vannak. Egy félméteres stóc minden tagjában könyvjelző csalogatja azzal az üzenettel, hogy olvass már el. Köztük legújabban Márai Sándor Válás Budán című regénye is. A kiolvasott könyvek jutalma egy hely a rogyadozó polcokon.

A színdarabokat viszont újra meg újra átlapozza, főleg ha épp egy előadásra készül. Ráadásul folyamatosan kapja ismeretlenek darabjait, amelyeket illik megismerni, olykor érdemes is. A legkedvesebb olvasmánya mégis egy kicsi, fekete tábla, amely a falra szerelt könyvespolca alatt lóg ezzel a felirattal: A ma esti előadásra minden jegy elkelt.

Polcfigyelő

a polc még 1974-ben készült, de azóta is jól tartja magát. a lemeztartó rekeszekben apja nagy lemezgyűjteményének néhány darabja bújt meg, bár a cd -k és dVd -k egyre nagyobb helyet követelnek maguknak.

Az elmúlt pár év meghatározó olvasmányai: Spiró György: Fogság, Nádas Péter: Párhuzamos történetek, Jonathan Safran Foer: Minden vilángol

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk és töltse fel a www.nol.hu/magazin címre.