– A kezdet kezdetén egyszerűen e-mailben küldözgettem el a rajzokat azoknak, akiket érdekeltek. Az elsőket tulajdonképpen csak pár havernak továbbítottam – a blogra költözés előtt viszont már 150 címmel dolgoztam. Végül 2005-ben jött létre a ma ismert Napirajz. Nem tudom, voltak-e már akkoriban magyar rajzos blogok, mindenesetre én nem tudtam róluk. Akkortájt még ez az egész blogolás nagyon új dolog volt – mondja a Holzhoffer-kóddal nemrég háromkötetes szerzővé avanzsált Merényi.

2006 első felében hetente négy-ötszáz kattintással növekedett a blog napi látogatottsága, végül eljutott a nyolcezres álomhatárig is. Úgy tűnt, a könyörtelenül szókimondó, nyers modorú Napirajz ezzel el is érte a végcélját: zsánerében az egyik legnépszerűbb produkcióvá vált, tulajdonosa bőven elégedett lehet. Egyébként abban az évben a Golden Blog nevű nagy blogos seregszemlén a webcomicok már külön kategóriában versenghettek – a kategória győztesének járó díjat akkor a Fekete Macska kapta meg, éppen a Napirajzot megelőzve.

– Egy kedves bringás ismerősöm mutatott be a Titkos fiók kiadó tulajdonosának, annak a Meggyesi Gábornak, aki később megjelentette a Napirajz-köteteket. Szerencsém volt, mert bár kacérkodtam a printes publikálás gondolatával, egyáltalán nem kajtattam kiadók után – meséli Merényi Dániel. – Egyébként a nyomtatott megjelenésekre, szerintem legalábbis, mindeféleképpen szükség van. A netes alkotásoknak így két életük lehet: egyértelmű, hogy teljesen más hatást váltanak ki az olvasóból akkor, ha mondjuk a munkahelyén vagy otthon, képernyőn látja őket először, mint amikor papíron szembesül velük. A könyvet lehet böngészni, komótosan lapozgatni. A gép az emberért van, a könyv viszont önmagáért is.

Persze a Napirajz mellett még számos magyar rajzos blogot találhatunk, köztük jó pár színvonalasat is. Nem egy olyan is akad közöttük, amiből hamarosan szintén könyv lehet. A Titkos Fiók kiadó vezetője például úgy véli, Csordás Dániel blogja amellett, hogy roppant színvonalas, egyenesen „könyvért kiált”.