Megúszott évad
A kimutatások szerint persze tele van majdnem az összes hazai színház, tehát csupa fizető néző ül a nézőtéren. Hogy mennyit fizetnek, az más kérdés. A városi legendák szerint a budapesti teátrumokban jelentős vattázással telnek csak meg a nézőterek. A színházi szótárban a vattázás szó azt jelenti: az eredeti jegy árának töredékért toboroznak nézőket, általában diákokat, nagycsaládosokat és nyugdíjasokat. Ez nemcsak azért van, hogy a művészetet minél szélesebb körben terjesszék: a jó látogatottsági mutató az intézmény létfenntartásához is elengedhetetlen. Az előadó-művészeti törvény szerint az állami támogatás mértékének ez az egyik kritériuma.
A színházak a bérleteket is nemrég kezdték el árulni. Az egyik vidéki színházigazgató azt mesélte: az elmúlt évadban jóval kevesebb bérlet fogyott, de több jegyet vásároltak a látogatók. Tehát a nézők kevésbé nagyvonalúan hiteleznek az intézményeknek, mint korábban?
Ma már viszonylag kevés az olyan előadás, amelyre egy-két hónapon belül ne lehetne jegyet kapni. A legtöbb helyen létezik még a hagyományos közönségszervezés is: ez jó lehet a nézőnek, mert házhoz megy a színházjegy, és ha jó a hálózat, ott hatékony a színháznak is. Persze, hallottunk már olyan, félházzal játszó teátrumról, ahol hetekkel az előadás előtt nem lehetett jegyet kapni, míg a közönségszervezők az utolsó pillanatban kötegnyi belépőt vittek vissza, vagy éppen lebeszélték a nézőt egy-egy előadásról.
A 2009–2010-es évad meglehetősen érdekes helyzetet kreált. Ebben a szezonban osztották el először a támogatásokat a 2008 decemberében megszavazott előadó-művészeti törvény paragrafusai alapján. Mivel Hiller István kulturális miniszter azt ígérte: a törvény elfogadásával egy időben több pénz jut (527 millió forinttal) majd ennek a területnek, sikerült a válságidőszakot, a pénzmegvonásokat is átvészelni. Ráadásul 2009 vége felé az is kiderült: az Európa Bizottság áldását adja arra a jogszabályrészre is, mely szerint a teátrumokat támogatók a felajánlott összeget leírhatják az adójukból. Ez meg is hozta a cégek adakozó kedvét, több százmillió forintot eredményezett. A függetlenek is kicsit boldogabbak lehettek, mert sokkal több jutott nekik az állami büdzséből, mint korábban: a kőszínházak állami pénzének legalább tíz százaléka.
Ebben az évedban temérdek igazgatói szék cserélt gazdát, és a folyamatnak még nincs vége: az elhunyt Schwajda György helyére, a kaposvári színház élére júniusban írnak ki a pályázatot. Több hónapja terítéken van az a kérdés is: a kormányváltás után, mandátumának lejárta előtt leváltja-e az új kulturális vezetés a két nemzeti intézmény, a Nemzeti Színház és az Operaház főigazgatóját. A dalszínházat ugyanis a korábban MSZP-színekben futó Vass Lajos vezeti, míg a Nemzetit a nem kimondottan konzervatív előadásairól híres Alföldi Róbert. A kérdés már az új csúcsminiszter meghallgatásakor is felmerült, a Jobbik képviselője nyíltan sürgette Alföldi Róbert menesztését. Alföldi nemrég tartott sajtótájékoztatóján nyomatékosította: mandátuma 2013-ig szól hivatalosan.
Egyelőre az is talány, ki lesz a budapesti Katona József Színház vezetője. Az alapító igazgató, Zsámbéki Gábor ugyanis bejelentette: nem pályázik többet. Utódjaként a társulat és a szakma a színész-rendező Máté Gáborra számít. A pletykák azonban arról is szólnak, hogy néhány vidéki direktor most a fővárosba vágyódik. Mindeközben az is foglalkoztatja a színházi szakmát, hogy hány direktor lép majd át a főként jobboldali vezetésű színházakat egybefogó Magyar Teátrumi Társaságba, mondván: így most már jobban védhető a széke.
Az idei szezon nagy újdonsága volt az is, hogy korábban példátlan módon a holnap kezdődő Pécsi Országos Színházi Találkozóra beválogatott egyik produkció „gazdája” értesítette a szervező Magyar Színházi Társaságot: nem kíván részt venni a POSZT idei versenyprogramjában. A Katona előadása, A hős és a csokoládékatona nem megy Pécsre, az off-programban szerepel azonban A kétfejű fenevad ettől a műhelytől.
