Nem mondhatni tehát, hogy Linda siettetné a dolgokat, enynyi idő alattmásminimum négy korongot kipréselt volna magából, ő viszont inkább érlelte, kivárta, míg a mondanivalója kellőképp erős és személyes lett. Míg a benne kavargó érzelmek, dallamok, behatások letisztultak, kikristályosodtak és adekvát zenei formát öltöttek. Míg az út, amelyen jár, kellőképp a sajátja nem lett, függetlenedett attól, amit a múltból magával cipelt.

Mert hát a nyolcvanas évek hajnalán abszolút nem ilyen zenei miliőbe született bele: munkásszülők egyedüli gyermekeként egy kis faluban, a Gyöngyös melletti Halmajugrán látta meg a napvilágot. A zene iránti szeretetet korán távozott édesapjától örökölte, aki ugyan asztalosként kereste a kenyérre valót, de kedvtelésből lagzikban gitározott. Lányát szó szerint betuszkolta a gyöngyösi zeneiskolába, őt viszont a klasszikus zongorázás nem kötötte le, sehogy sem lelte meg benne a számára szükséges szépséget. Az általános iskola után mégis a miskolci konzervatóriumban kötött ki, de csak két évig lehetett maradása: bármilyen tehetséges volt is, a tanárok nem tolerálták tovább renitens viselkedését. Amit egyáltalán nem bánt, hisz lázadó kamaszként amúgy is az alterock és a metál vonzotta, még ha mai, törékeny alkatát és habitusát elnézve nehéz elhinni, hogy egykoron Pantherán, Sepulturán és Nirvanán szocializálódott.

A dzsesszel még miskolci szerelme ismertette meg, s első hallásra megragadta: más volt, izgalmas, hozzá közel álló, mondhatni, neki való zene. Idővel rájött, énekelni könynyebb, mint zongorázni, miközben ugyanúgy élvezi, így hát beiratkozott Budapesten a Postásba, Lakatos Ágneshez. S három évre rá végképp eldöntette, hogy az éneklésre teszi fel az életét.

Akkori barátja révén hamar bekerült a fővároscentrikus szakmába, 2001-ben a gitáros Lamm Dáviddal létrehozta saját kvartettjét, amelyben akkor még Dés András ütőzött és Szandai Mátyás bőgőzött. Persze ők is a kötelező standardekkel kezdték, de Linda már ekkor többre vágyott, ezért kedvenc kortárs szerzőitől – Joni Mitchell, Bob Marley, Jacko Pastorious, Cassandra Wilson – szintén válogatott magának dalokat. Mellette Kiss Erzsi zenekarában énekelt évekig, sokat tanult tőle, de hát idővel elég behatároltnak érezte a szerepkörét.

Saját kvartettje közben folytonosan átalakult, miként annak repertoárja is. 2007 körül érlelődött meg benne a saját dal iránti határozott igény, ekkor írta meg a Deed Reedemet, amelyet azonban sokáig nem követett újabb. Míga huszonéves dzsesszgeneráció talán legtehetségesebb gitárosa, Fenyvesi Márton meg nem érkezett, aki egyrészt zeneileg nagyon öszszerántotta a csapatot, másrészt Lindát is kellőképp meglódította. Hónapok alatt új számok születtek, hamar összeállt egy nagylemeznyi anyag, megszületett a Teach Me Silence, amely, nem győzöm hangsúlyozni, az elmúlt időszak talán legegyénibb és legszerethetőbb hazai dzsesszprodukciója lett.

Érlelte, kivárta, míg mondanivalója elég erős és személyes lett