– Elképesztők ezek a könyvek –tolja föl pödörhető méretű bajuszát alsó ajkaival a munkatársam. Ez nála az elismerés jele. De még mielőtt a „bezzeg az én időmben” kezdetű (jó ideje már magának is unalmas) szólamba kezdene, fölkapkod szemfülesen három-négy darabot az asztalon heverő kínálatból. Mert – a fene gondolta, hogy ennyi gyerek van ebben a szerkesztőségben – érkeznek sorba a nála kevesebbet ámuldozó és jóval gyorsabb kezű kollégák: ez jó lesz a Gergőkének, emezt a Kittike jövőre már ragyogóan érti, ezt a szép, színes, kemény borítós mesét meg csak az én saját kedvemért, mert hogy ezt én utoljára hatvankettőben, a függőfolyosóra kitolt tévén láttam, akkor is mákosan, sisteregve.

Például Kukorit és Kotkodát, akiket tényleg nem láthattunk még papíron soha, most meg Mata János figurái a Móra Kiadó két új kötetében, a Végtelen giliszta és a Születésnapi szemétdomb címűben jól elkukorékolják (kotkodálják) a magukét. Többek között kedvenc baromfi udvari történetemben, A műmenyétben, ahol Hápogi és Kotkoda a frászt hozzák a pökhendi Kukorira egy bábunak látszó, aztán hirtelen pofozkodni kezdő menyétimitációval.

Szintén a „klasszikusok” kategóriában jelentkezett a Móra örökzöld Pöttyös Pannijával (a Harkály anyó epizóddal) és Gazdag Erzsi Mézcsorgatójával. A Könyvmolyképző Kiadó pedig újra elővette Csukás István hőseit: az izgága ho-ho-ho-horgászt, a Pom-pom mesék követhetetlenül bolondos figurái közül Radírpókot meg a fogyókúra-képtelen Gombóc Artúrt.

Ha azt vesszük, hogy az átlagszülő minden játék- és könyves stand előtt ugyanazzal a dilemmával birkózik – hogy tudniillik „okosat” vegyen vagy olyat, ami a gyereknek is tetszik –, akkor a könyvhéten megszuszszanhat. Mindkét fajta gyerekkönyvből hatalmas a kínálat, úgyhogy idén minden kizárólag pénztárcakérdés. Nevelő-okító jelleggel elsőként a Móránál megjelentRanschburg Jenő-verseskötetet és CD-t (Gyerekségek), valamint a Mesél a festmény című sorozatot ajánljuk. Utóbbi széria köteteiben (Zene és tánc, Állatok tárlata, A négy évszak) a francia szerzők festményremekek figuráit keltik életre. A Gyermekjátékok című részben például Pieter Brueghel azonos című művének minden apró részletét elmeséli Jan, a kép egyik fakorlátján lovagoló kisfiú: a hordóhintázástól kezdve a karikázáson át a birkacsontdobálásig.

Szóba sem jöhet viszont a múltidézés a Móra másik sorozatánál: a kisbőrönd alakúra stancolt, színezős, rajzsablonos, matricás öltöztető könyveknél, mert Csilivili Lili stílusiskolájában csakis trendi témák jöhetnek szóba. Hogyan ruházzunk fel ízlésesen táncművész-palántákat, szerszámozzunk föl – ugyanezzel a technikával – mesebeli lovakat, énekes tinisztárokat, valamint legújabbkori tündéreket.

Saját mércém szerint jó szívvel ajánlom még Tasnádi István színdarabnak írt meséje, a Rozi az égen könyvváltozatát (a Pozsonyi Pagonynál jelent meg, Kun Fruzsi rajzaival). Végül pedig gyermekem körültekintő tesztelése eredményeképpen hívom fel a figyelmüket az orvosi szemmel kétségtelenül vízfejűnek mondható, egyébként nagyon kedves Terka nevű kislány kalandjaira. Őt a Manó Könyvek Kiadó egyik kötetében a zöldségpiacra kísér, a másikban pedig gumicsizmájához való leküzdhetetlen ragaszkodását ecseteli. Mondhatnám, hogy nekem százszor inkább Kukori vagy a Radírpók, de hát a kislányom rajong Terkáért. Szóval ne felejtsük el: a könyvhét standjain igaziból a gyerekeinknek keresünk gyerekkönyvet!