A nyuszilánynak lelke is van
Bár ha jól értettem a több idősíkot keverő történetet, hősnője nem igazi nyuszilány, csak szeretne azzá lenni. Illetve lelkében az is. Vágyódik ez eszményített életszerep után. Miközben magányosan üldögél egy étteremben, ahol otthagyta a jóképű férfi, s ahol kívüle éppen egy szerelmespár enyeleg, egy nagycsalád tülekedik, egy ellenszenves alak meg őt próbálja megkörnyékezni. A kellemetlen helyzetben utálatos emlékek és olcsó ábrándképek idéződnek fel, s bennük a valóság éppoly közhelyes sztereotípiák sorozata, mint a televízióból merített eszmények. A nyuszilány kamasz lelkében időnként gyilkos indulat támad, ilyenkor gépfegyveres tömegmészárlás hősének látja magát. Bizonyára ez lenne a még meg sem született személyiség lázadása.
Aleksis Meaney rendezésében a játék egyszerre mulattató és vérforraló vidámsággal jeleníti meg a jellegtelen közhelyemberek semmilyenségét, életük egyhangú ürességét. Sinkovics Judit napfényesre világított térbe helyezte a játékot, az univerzális médiaderűt árasztja minden. A színészekből is dől a kötelező életkedv. Egyfelől az, amit azok az emberek árasztanak, akiket átitatott az egyenfogyasztás egyenöröme, azok szent együgyűsége, akiket a tévécsatornák, a magazinok egyfajta globalizált nirvánába, a személyiség nélküli, az egyéni gondoktól és gondolatoktól mentes, kellemes közérzet állapotába juttattak. De ellenkezőleg is működik a színészi jókedv. Élvezettel gúnyolják, kéjjel parodizálják, fölényes okossággal ironizálják a köznapi lények közhelyboldogságát. A felszínén és a mélyében is van humora a játékuknak.
A PanoDrama és K. V. Társulat 2009 tavaszán tartott közös workshopot Aleksis Meanayvel, ennek a munkának a folytatásaképpen született a mostani produkció. A K. V. Társulatnak meglehetős gyakorlata van a mai élet semmilyenségének érdekes színpadra tételében. Három esztendeje a Fürdőszoba című darabjukban (írta és rendezte két korábbi kaposvári színésznő: Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina), majd két évre rá a Fellebbezésben (rendezték ugyanők, a szövegezésben közreműködött Juhász Kristóf) sikerrel játszották izgalmassá a köznapok apróbbnagyobb bajait.
Most a Káosz Katonái Hidat Vernek – gondolom, alkalmi – név alatt állítják a finn darab és a finn rendező szolgálatába élet- és színházi tapasztalataikat. Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Diósy Gábor fölényes humorral, könynyed eredetiséggel, Elek Ányos, Érsek-Obádovics Mercédesz és Juhász Kristóf alkalmas szakismerettel töltenek ki különféle figurákat. Kaszás Ágnes a főszerepben érzékenyen egyesíti a kritikusan utálkozó, a kritikátlanul rajongó és a dacosan csalódó kamasz vonásait. Gyermeki lázadásait felnőttes magalkuvások váltják. A személyiségvesztés folyamata benne van az alakításban. Kétféle bebábozása – bábfigurává maszkírozása és műanyagba csomagolása – fölösleges rendezői túlmagyarázás. De nagyobb csapás ne érjen színházban.
