– Úgy érzem, a japán popkult az amerikai nagyon is releváns alternatívája, és nagy baj, hogy a médiazajban ennek ellenére jóformán teljesen elvész – mondja Kodaj Dániel, a Mondo főszerkesztője, aki szerint mindez egyértelműen a Dragon Ball-botrányra vezethető viszsza. Mióta az ORTT egy ’99-es határozatában a fiatalok szellemi-lelki fejlődésére káros hatásúnak ítélte a rajzfilmsorozatot, egyetlen országos kereskedelmi tévé sem igazán mer animet (japán animációt) a műsorára tűzni. Az ügy pikantériája, hogy a ’80-as években a magyar tévében is sugárzott, már a címében is brutális vérengzéssel kecsegtető Barba papa szintén tőről metszett anime volt.

Bár a Mondo fő csapásirányát kétségtelenül a mangák és anime-k jelentik, számos egyéb érdekességről is szó esik benne: buddhizmussal és zennel foglalkozó cikkek éppúgy megjelennek a lapjain, mint különböző lolita divatirányzatokról (melynek követői kvázi gyerekruhákba bújnak), hadaka macurikról („meztelen fesztiválokról”), japán zenékről vagy ételekről szóló anyagok. Hogy a rendszeres japán nyelvleckékről már ne is szóljunk.

A magazin feltűnően nagy erővel igyekszik olvasóit különféle alkotó tevékenységekre is rábírni. Nem csoda: Kodaj Dániel szerint ugyanis a japán popkultúra egyik legfontosabb és legegyedibb vonása éppen az, hogy roppant erősen serkenti a kreativitást – többek között rajzolásra, prózaírásra és jelmezkészítésre próbálja rávenni az érdeklődőket.