Lindqvist íróként is bűvész marad, igazi varázsló. Mert enynyi elcsépelt közhelyből ilyen pazar és eredeti alkotás régen született. Fogja cilinderét és minden elhasznált panelt belehajigál, ami csak keze ügyébe kerül: nyolcvanas évek retróhangulata, nyálas vámpírtörténet, Rómeó és Júlia, véres horror, külvárosi szoció... Majd előveszi pálcáját, csiribí-csiribá, s az utóbbi évek egyik legfantasztikusabb regényét húzza elő.

1981-ben járunk Stockholm egyik sivár betondzsungelében, elvált szülők, alkoholista papa, magányos, túlféltő mama. És egy kövér, 12 éves fiú, Oskar, aki titokban rajong a borzalomért, ám az iskolában folyamatosan szénné szívatják az osztálytársai. A kilátástalanságot Eli feltűnése töri meg, a hasonkorú kislányé, aki papájával költözik be a szomszéd lakásba. A hófehér, depressziós, lassított felvételnek tűnő peremkerületi tél pillanatok alatt vérvörös akcióhorrorrá alakul, lenyűgöző, megható és borzongató rémmesévé.

Nem lövünk le semmi poént, ha eláruljuk, Eli nem 12 éves és nem kislány, a papája nem a papája. Eli vérszívó. Vámpír. Egyszer halhatatlan Isten (Éli, Éli, lamma szabaktani? Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?), aki megeszi az embert reggelire; máskor védelmező, kitárt szárnyú fiúangyal, aki leszáll az égből, megment és elragad; ugyanakkor a halál angyala is, aki kiszívott nyakakat, letépett fejeket, vért és halottakat hagy maga után. Akár az emberi faj... Hiszen a sárkányfog-vetemény fő fogása is a vér, ő is emberfejekkel labdázik az égre – a különbség mindössze annyi, hogy a vámpírnak muszáj ezt tenni. Ha nem teszi, elpusztul. Az ember pedig csak pokoli természetét elégíti ki.

Lindqvist nemcsak bűvész (és fekete mágus), de artista is. Hatszáz oldalon keresztül egyensúlyozik félelmetes magasságban és őrült tempóban a kötélen vér és hó, szerelem és halál, szenvedély és borzalom, hősiesség és bosszú, akció és romantika között. Eláll a lélegzetünk, már látjuk őt a betonon szétfröccsenve – de nem, nem esik le, tökéletesen abszolválja a mutatványt, és újra bebizonyítja: a nagyok nem félnek a giccstől. Romantikus horrort ír persze, ezt kívánja tőle a kordivat. De aműfajmegint csakmáz, maszk, díszlet. A feszültséget az utolsó bekezdésig ébren tartja, de közben Istenről mesél, földi pokolról, fekete és fehér angyalokról, felnőtté és emberré válásról, ördögtermészetű emberről és istentermészetű, mindent elsöprő, örök, elátkozott szerelemről.

Minden idők egyik legszebb rémtörténete. Kötelező olvasmány.

John Ajvide Lindqvist: Hívj be! Könyvmolyképző Kiadó, 592 oldal, 3499 Ft