Amikor a britek 1858-ban gyarmatosították a Bengáliöböl és az Andamán-tenger választóvonalán fekvő szigeteket, a törzs még ötezer főt számlált. „Mint a nyelv utolsó képviselője, roppant magányosnak érezte magát, hiszen saját nyelvén nem volt kivel beszélgetnie" - idézte az MTI Anvita Abbi nyelvészt. Szülei halála után Boa Sr magára maradt anyanyelvével, így kénytelen volt megtanulni a hindi andamáni változatát, hogy másokkal kommunikálhasson.

Hasonló történt az uráli nyelvcsaládhoz tartozó kamassz nyelvvel. Az 1985-ben tartott finnugor kongresszuson még bemutatták az utolsó kamassz asszonyt, aki bár nem beszélt folyékonyan, még emlékezett néhány mondatra – tájékoztatta lapunkat Sipos Mária, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa. Az asszony 1989-ben halt meg, azóta a kamassz kihaltnak tekintendő. A Szaján-hegységben élt nép az erősödő oroszba és a szintén őshonos hakasz népbe olvadt be. A kamassznak egyébként sohasem volt írásbelisége, és iskolai oktatása sem folyt.

A nyelvész szerint egy nyelv fennmaradása csak részben függ a közösség létszámától. Akár egy több százezres közösség nyelve is veszélybe kerülhet akkor, ha a szülők nem adják tovább az ő szüleiktől kapott nyelvet. Ha egy nyelv nem változik, bővül, formálódik, hanem visszaszorul, a nyelvhasználati színterek beszűkülnek, akkor kétséges a megmaradása. Eltűnhet egy nyelv legutolsó beszélőjének elhunytán kívül úgy is, hogy egész generációk térnek át egy másik nyelv használatára. Az utóbbi spontán és erőszakos módon is végbemehet: például, ha egy közösség nem használhatja anyanyelvét hivatalos nyelvként. Ez esetben a fiatalok lemondanak őseik nyelvéről, ugyanúgy, ahogy a más országba költözők utódai „szoknak le” anyanyelvükről.

A kisebb finnugor nyelvek a kamasszhoz hasonló sorsra juthatnak, hiszen Oroszországban a mindennapi életben az oroszt célszerű használni. Ha csupán néhány nyelvórán – gyakorlatilag mint idegen nyelvet – lehet tanulni az anyanyelvet, ha korlátozott a nyelvátadás, akkor nem kétséges a végkimenetel. Aminek nem feltétlenül kellene bekövetkeznie. Erre példa Skandinávia. Sipos Mária szerint a norvégok, svédek, finnek folyamatosan támogatják a lapp nyelv művelését. Az erőfeszítések ellenére a beszélők száma is fogy, de a nyelvtanítás, nyelvi óvodák és iskolák fenntartása, a filmek szinkronizálása révén a folyamat lassítható.

Manapság a világon körülbelül hatezer nyelv létezik; feleannyi, mint ötszáz évvel ezelőtt. Állítólag kéthetente hal ki egy, s tűnik el vele egy népcsoport kultúrája. A nyelvek kihalásának jelenlegi üteme szerint száz éven belül a nyelvek száma megfeleződik.