– Azt hallottam, tizenöt éves kora óta zeneszerzőnek készül.

– Dehogy! Hároméves korom óta.

– Akkor miért választotta inkább a zongorát?

– Azért nem bántam meg,hogy a zongora került előtérbe. Amikor mai zeneszerzők lemezfelvételeit hallgattam, rá kellett jönnöm, legtöbbjük nem tud tisztességesen játszani egyetlen hangszeren sem. Ez nem volt mindig így, Richard Strauss vagy Grieg zseniálisan zongorázott, Paganini hegedült, Berlioz meg gitározott. A zenész-zeneszerzők akár fejből eljátszottak egy komplett operát.

– Szóval miért nem lett korábban zeneszerző?

– Mert manapság mindenkispecializálódik, csak Chopint játszik vagy csak egy bizonyos zongorát használ. A féltékenység rátája megnőtt: ha más a területedre merészkedik, baj van.

– Higgyem el, hogy ön senkire sem féltékeny?

– Pedig tényleg soha nem irigyeltem senkit. Amikor például Pollini első magyar szólóestjén voltam, azt gondoltam: életemben nem hallottam ilyen jót. A többieket majd megette a sárga irigység. Azt is elismerem, ha valami nem sikerül. Belenéztem a Duna TV-n sugárzott Beethoven-maratonba, amelyet a Zeneakadémia bezárása kapcsán adtunk elő. Sok minden nem tetszett benne, sem az V. szimfónia, sem a VIII. szimfónia második tétele. Több próba kellett volna.

– Ezt nem érezte a koncerten?

– Gondolom, nem csak velem történik meg, hogy azt hallom, amit hallani szeretnék, és nem azt, amit a zenekar játszik.

– És, mondja, tényleg még a tavalyi Miskolci Operafesztiválon döntötte el, hogy megírja a befejezetlen Schönberg-opera harmadik felvonását, mert annyira nevetségesnek tartotta, hogy korábban prózában mondták el? Felkérhetett volna egy „rutinos” komponistát is.

– Röhejes volt, az biztos.Egyébként, ha ezt valaki jobban megírja, ígérem, legközelebb azt fogom dirigálni. Sokat kutattam, hátha valaki már befejezte. Ha lett volna, tényleg nem fogok hozzá, amit most már nagyon sajnálnék. De azért ne gondolja senki, hogy ez könnyű munka. Schönberg iránti határtalan tiszteletemen az alkotói szabadság nevű gonosz varázslat segített át. A tisztelet ugyanis nem produktív. A félórás első két felvonáshoz harmincöt perc zenét írtam.

– Befejezetlen Mozart-műhöz is hozzáírna?

– Már volt példa arra, hogyegy Mozart által félbehagyott kadenciát újraírtam vagy befejeztem. Sok, nagy formátumú darabot nem azért nem fejeztek be, mert nem volt rá idő, hanem egyszerűen nem érezték szükségét. Úgy gondolták, így önálló a mű. Mint például Schubert Befejezetlen szimfóniája.

– Kedvet kapott a további komponáláshoz?

– Ehhez magány kell és idő,két hónap a Balatonnál. Olvastam, hogy a nagy zeneszerzők nyáron komponáltak. Például Mahler és Bartók Svájcban, a hegyek közt, Sztravinszkij meg a Genfi-tónál. Ha támad váratlan szabadidőm, akkor sem az lesz, amit előre elterveztem. A jelentős művészi tettek véletlenszerűek. Persze, ha Bátor Tamás nem kér fel a tavalyi Mózes-előadásra, nem kerülök ilyen közel a darabhoz. Egyébként a Mózes óta már írtam újat. De ez legyen egy bizonyos alkalomra meglepetés.

– Rossz nyelvek szerint kevésbé érdekli már a zongorázás, mint a vezénylés és a komponálás.

– Az sem lenne bűnös gondolat, mert szerintem intenzíven csak egy dologgal lehet foglalkozni. Az ember ugyanakkor a másikkal kipiheni emezt. Egyébként a motiváció nélküli tevékenység nem lehet termékeny. Én meg elég sokat zongoráztam mostanában. Azért nem zenélek, hogy pénzt keressek, és olyat sem adok elő, amit mások százszor eljátszottak. Ezek elvennék az időmet. Például Rachmaninov I. szonátáját kevesen tudják jól interpretálni. Ott legyek legény, ahol kell.

– A válságokat jól tudja kezelni?

– Ma már tudom, hogyankell túllépni rajta: el kell fogadni a hullámvölgyeket. Jön majd jobb. A gazdasági, politikai életben is ennél csak jobb lehet. A zeneoktatás is siralmas állapotban van. Nemcsak az adminisztratív intézkedések miatt omlott szét. Ránk tört a fene nagy demokrácia, de nincs átfogó kulturális program, mint mondjuk a finneknél – akik átvették tőlünk a Kodály-módszerünket, amelyet mi megpróbáltunk leépíteni. Az értékekkel, a lehetőségekkel sokkal jobban kellene sáfárkodnunk. A legádázabb ellenfeleink is egyetértenek azzal: a Kárpát-medence tele van első osztályú tehetséggel. Hogy itt él Perényi Miklós, az egy ajándék. De az is jelent valamit, hogy Kurtág György egy kis Bordeaux melletti faluban lakik. Ott jobban érzi magát.

– Sosem gondolta, hogy mindenütt jó, de legjobb máshol?

– Richtertől többször megkérdezték: miért nem megy el? Azt mondta: mert jól érzi itt magát. Én is – egy-két helyet leszámítva – máshol jobban tudnék élni. Mégis itthon érzem otthon magam.

„A jelentős művészi tettek véletlenszerűek”