Döbbenetes tekintetek
Forgács Péter fél kontinenst felkavaró műve, a „Col Tempo” – a W.-projekt című médiaművészeti installáció március 14-ig az Ernst Múzeumban látható. A Rényi András kurátor közreműködésével létrejött alkotás – amelyet tavaly júniustól novemberig több mint 200 ezren láttak a velencei biennálén – egy náci antropológiai kutatást szolgáló film- és fényképarchívumból építkezik.
A gyűjtemény – amely egy orvos, bizonyos doktor Wastl nevéhez köthető – sokezernyi, egységes szabvány szerinti, hadifoglyokról, őrökről és osztrák lakosokról készült arcképből áll. Forgács installációja azonban nem e dokumentumok történeti feldolgozása.
Célja, egyfajta labirintusstruktúrában megmutatni: hányféleképpen nézhetünk a másik emberre? Miként szemléli, érti félre vagy érti meg a mai néző ugyanazokat a képeket különféle – művészettörténeti, történeti, kortárs művészeti, életrajzi vagy lélektani – kontextusokban? A világot bejárt – nemrég a Ludwigban is bemutatott – Dunai exodus után a Col tempo az Erasmus-díjas Forgács második olyan totálinstallációja, amely nagy hazai visszhangra és fontos külföldi meghívásokra számíthat.
