A FEM3 mottója, mintegy kvintesszenciája a „Csajban nagy” szókép, amelyhez csak gratulálni tudunk, úgy kreatív, mint témailleszkedési szempontból. Önbizalom van itt közölve, nem kicsi, de fájdalom, egyelőre nem támasztja alá semmi, hogy ez megalapozott volna. A célcsoport a 18–49 év közötti tévéző népesség (lakosság) nőhányada úgymond, a közlemény szerint egymillió háztartásban fogható a FEM3. Először értetlenség ütötte fel az ő helyes kis buksiját: a multi tulaj miért nem bombázta tele az országot, hogy kvázi országos tematikus, „nőies tartalmakat kínáló” csatornája indul, bármit jelentsen is ez.

Azért ez mégiscsak hír volna.

Később aztán elpárolgott az értetlenség, mert kiderült, hogy a tulajdonképpen kussszámba menő hallgatás teljesen indokolt: a FEM3 semmit nem kínál, amit más csatornák ne kínálnának. Egyéb sorozatok mellett képernyőre kerül a világ majdenem legrosszabb szappanoperája, Az áruló, itt van a nagy testvér napi szériája is, a Jóban Rosszban, akad Stahl Judit, a béna Baywatch – Forró Éjszakákról, vagy az aljasul rossz Hotel című régebbi amerikai sorozatról nem is beszélve. Utóbbi a minap, úgy vízkereszt környékén olyan geil karácsonyi fináléval örvendeztette meg a nézőket, hogy attól a legájtatosabb betlehemezők gyomra is felfordult menten. Van 90210, Szeretünk Raymond, Teleshop, Dr. Oz Show, A hegyi doktor című izé orrvérzésig, egy nem is annyira rossz sorozat Szvingerek címmel, néha egy-egy mozifilm is, Ghost, Bazi nagy görög lagzi, ilyenek. És van egy meztelencsiga reality is, a Milliomosfeleség kerestetik, amelyben Benkő Dánielt egy brillantinban megmártózó millio mos macsó játssza, a magyar háziasszonyokat meg amerikai tinilányok, amúgy minden stimmel.

Tavasztól saját készítésű napi talk show-t is ígér a FEM3, úgyhogy nincs veszve minden. Márciusban újra kezdhetik. Egyelőre viszont úgy néz ki, a FEM3 az égvilágon semmi újat nem gondol a nőkről. Nem tudom, hogy nem is akar, vagy csak nem képes újat gondolni – ez valószínűleg hozzáállásbeli, illetve személyzetpolitikai kérdés, s mint ilyen: a néző szempontjából indifferens.

Az az igazán fontos, ami a képernyőn megy. Az pedig nem végletesen rossz, csak éppen semmilyen. Se hal, se hús. A nőiesség is csak úgy villan benne, mint a férfimagazinokban a férfiasság: nyomokban. Azt is a jövő dönti el, sikerül-e a honlapon kitűzött cél, valóban megújítható-e a bemondói szerepkör a magyar televíziózásban. Lesz-e Kertész Zsuzsa Köböl Anitából, Takács Marika Sándor Orsiból, lehetnek-e ők az új, „tévés barátnőink”, ahogy a hitvallásban áll.

Vagy esetleg jobban tennék, ha beülnének Talmácsi mellé egy sportmerdzsóba. Amíg lehet.