„Magyar vircsaft Austinban?”, cukkolom a film utolsó jelenetére érkező nemzetközi szereplőgárdát, amelynek tagjai – az amerikai Walton Goggins, az orosz Oleg Taktarov, a japán Louis Ozawa, a brazil Alice Braga – libasorban kérdeznek vissza: mit jelent, hogy palacsinta? Mert ezt ujjongja minden sikerült jelenet után Pados Gyulának Nimród, pontosabban „Nim”, akinél nyugodtabb, mosolygósabb, kollegiálisabb és felkészültebb rendezőt nem kívánhat magának színész. Robert Rodriguez azonban nem éri be ennyi dicsérettel. „1993-ban magamnak írtam ezt a forgatókönyvet, de mindig közbejött valami. Most is mást készülök rendezni, de mint producer, nem akartam elengedni ezt a filmet. Miért választottam Nimródot? Mert nagyon ütős a Kontroll, ami ugyanilyen »ensemble«-film, és tetszett, amit a Vacancyben és az Armoredban csinált. Odaadtam neki a forgatókönyvet, leültünk egy kávéra, és már azzal lenyűgözött, amikor kibökte, hogy Bosch hideglelős lényekkel teli képvilágában gondolkodik a pokol ábrázolásához, s ehhez Pados Gyula szemére van szüksége. Azonnal rábólintottam, és azóta is hagyom őket dolgozni, mert elementáris páros. Néha kijövök a forgatásra, beülök a vágószobába, de annyira egy srófra jár az agyunk, hogy szinte meg se szólalok.”

Antal Nimród a forgatáson

„Nimród lelke tiszta, cinizmusnak nyoma sincs”, teszi hozzá a San Quentin-i fegyházból szabadult foglyot játszó Walter Goggins, akivel Antal már az Armoredban dolgozott. „Az ő fejében a Predators nem csihi-puhi akció, hanem emberi sorsok összefonódása.” Oleg Taktarov, az egykori Sambo-bajnok, aki az orosz titkosszolgálat mesterlövészét alakítja, rákontráz: „Játszottam én a Nemzet aranyában is... de micsoda különbség! Nimródnak és Gyulának szeme van, ez a két fiú költő! Rájátszanak Eisensteinre, érzik az árnyalatokat, az emberi kapcsolatokat, reális fogalmuk van a nemzetköziségről, a megbékélésről, a csapatszellemről, nem úgy, mint annak a sok hollywoodi szatócsnak”. Louis Ozawát az lepte meg, hogy Antal gyerekkora óta töviről hegyire ismeri a japán kardforgatás csínját-bínját: „E-mailben könyörögtem Nimródnak, hogy adja nekem a szerepet, és végül azzal győztem meg, hogy jól fogom a kardot”. Alice Braga, aki neves hollywoodi színésznők elől kaparta ki magának az izraeli mesterlövésznő szerepét, honfitársától, Fernando Meirellestől kapott utoljára annyi figyelmet és biztatást, mint Antal Nimródtól, aki azzal nyitott, hogy „ez a film a purgatóriumban játszódik, ahol a vadászokra vadásznak, és a kezembe nyomott egy könyvet a mesterlövészek pszichológiájáról, meg egy brosúrát, ami az amerikai hadsereg kiképzőtaktikáját elemezte”.

Hawaii nagyszigetén, Hilo mellett, az esőerdők 16 ezer hektárján kezdték forgatni a 45 millió dolláros költségvetéssel készülő Predatorst, amelynek utolsó harmadát Rodriguez saját stúdiójának külső helyszínén, Austinban fejezik be, mert a dzsungelt fel kell gyújtani. Ehhez a „díszlethez” másfél millió falevelet, három kamion eukaliptuszt, fikuszt és pálmát importáltak Floridából, meséli Steve Joyner látványtervező, de ez még így is sokkal olcsóbb, mint a számítógépes grafika. „Gyula a derítés és a világítás nagymestere, Nimród pedig olyan megszállottan sztoribordozik, mint egy gyerek. Sokszor forgatás közben jönnek az ötletei, olyankor 15 percet kér, és csak rajzol, rajzol. Már nem zavar, hogy magyarul beszélnek egymással, mert amit összehoznak, elképesztő.”

Antalt a forgatás eleje óta világszerte bírálják a Predator-rajongók, hogy a nyápic Adrien Brodyból akar akcióhőst varázsolni, de a kritikán Brody is, ő is nagyokat mosolyog. „Három hónapig zabáltam és gyúrtam”, feszíti büszkén Brody a bicepszét, ami Royce, a kíméletlen amerikai zsoldos elengedhetetlen kelléke és fegyvere. „A kockahasadat akár ki is hagyhatjuk!”, kacsint Nimród, és a kétségbeesetten tiltakozó sajtófőnök háta mögött bekapcsoltatja a monitort. „Ezt nézd!” A félig kiégett dzsungelben, mínusz tíz fokban felszáll a vészjósló köd, és ott áll Brody, szálkásan, izmosan, meztelen felsőtesttel, hogy az eredeti Predator hőse, Schwarzenegger is megirigyelné. A kamasz Brody Predator-rajongó volt, aztán „egész más oldalamról ismert meg a közönség, ami persze megtisztelő, de ugyanakkor nagyon behatároló és tökéletesen ellentmond annak, amiért színész lettem. Persze legvérmesebb álmaimban sem reméltem, hogy valaha Schwarzenegger nyomdokaiba léphetek, de remélem, sikerült megtöltenem ezt a figurát azzal az érzelmi és intellektuális tartalommal, amiről híres vagyok”. Hogy milyen érzés „hazatérni” magyarok közé? „Csodálatos! Gyula, aki fantasztikus operatőr és Nimród, aki megszállott filmes, csak magyarul beszél. Előhívják a passzív magyar szókincsemet. Nimród remek érzékkel kezeli azt a hatalmas nyomást, ami egy ekkora filmmel jár, mert pontosan tudja, mit akar. Gyula pedig abszolút hihető, sötét világot kreált. Bizalmuknak köszönhető, hogy megkaptam ezt a számomra valószínűtlen szerepet, amihez tíz kiló izmot pakoltam magamra. Ezt hívják karmának.”

Antal Nimród is hisz a karmában. „Tizennégy éves voltam, mikor az osztálytársaimmal beültünk a Predatorra egy Los Angeles-i moziban, azóta is a szobám falán a plakátja. Aztán eltelt vagy húsz év, szétesett a haveri kör, és egyszer csak mi négyen valahogy megint összekeveredtünk. Az egyik srác Koreából repült haza, a másik Vancouverből bicajozott le Los Angelesbe, és ott ültünk egy vendéglőben, mikor megcsörrent a mobilom. Az ügynököm hívott, hogy ülj le, Robert Rodriguez téged választott a Predatorsra, és a Fox rábólintott. Elbőgtem magam, ott a haverok előtt. Mert ilyen csoda nincs.”

Komoly teher nyomja a vállát, egy világhírű film folytatásának a súlya. „A hőseim ragadozókkal küzdenek, miközben ők maguk is ragadozók. A világ tele van kegyetlen emberekkel, s mi a legelvetemültebbeket válogattuk ki, akiket egy ismeretlen erő deportál egy bolygóra, ahol meg kell vívniuk egymással és az elemekkel. Közismert külföldi és amerikai harci alakulatokból válogattunk, sajnos ilyen Magyarországon nem volt és ma sincs, ezért nem volt mire szerződtetnem magyar színészt.” De a „magyar vircsaft” (Antal magyar vágót is szeretne) így is rányomja a bélyegét a filmre, a stábra és mindenkire, aki arra jár, s ezzel ösvényt hasít a magyar filmszakmának. „Feltétlenül így van”, mondja Antal, „s amire végtelenül büszke vagyok: mutass nekem még egy, Amerikában dolgozó operatőrt, aki jobb, mint Pados Gyula! Döbbenetes látványokat tud, messze felülmúlja az eredeti Predatort és annak bármelyik eddigi kinövését, illetve folytatását.” Pados lelkesen sorolja a további félmagyarokat a stábban: az egyik itt a növényekért felelős, a másik a hawaii forgatáson dolgozott. „Számomra az volt a legnagyobb kihívás, hogy a Predators sci-fi és akció, de mégis a földön kell tartani, mert ha reálisak a körülmények, az érzelmek és a félelmek is sokkal jobban működnek. Én minden filmemet úgy kezdem, hogy ezt biztos nem tudom megcsinálni, tehát az, hogy most egy stúdió figyeli minden mozdulatomat, nem zavar jobban, mint amikor egy sokkal kisebb filmen dolgozom. Nagyon megkönnyíti a helyzetemet, hogy Nimród a rendező. Együtt agyalunk, ahogy régen. A Kontroll óta rengeteget tanult, de most is ugyanazon a hullámhosszon vagyunk, ugyanolyan jó energiát sugároz, ami átragad mindenkire, és ez nagyon ritka. Tűzbe mennének érte mindannyian. Én is.”

Ma este a végső leszámolást forgatják, a film utolsó jelenetét. Már szinte minden szereplő elhullott, egyedül Royce, azaz Brody van lábon, neki kell megküzdenie a bolygó ragadozóival a lángoló dzsungelben. „Royce önző fickó, aki ebben a jelenetben bebizonyítja, hogy képes önfeláldozásra”, árulja el Antal, aki elhárítja, hogy korábbi kisebb hollywoodi filmjei után most végleg megpecsételi a sorsát, mint akciófilm-rendező. „A Predators tagadhatatlanul akciófilm, de azt hiszem, jó jellemábrázolással sikerül átlendítenünk drámába. Valahogy úgy, ahogy idei kedvenc filmem, a science-fictionnak bélyegzett District 9, amelynek hősét szívből sajnálja a néző. Ma már nem lehet sematikus akciófilmekkel bolondítani a közönséget, kell, hogy hús-vér emberek sorsát lássuk a vásznon. Ha elvesztem volna az effektek pufogtatásában, nagyon felszínes filmet csináltam volna. Én már a Kontrollban is áttörtem a műfajhatárokat, és továbbra is az a célom, hogy a filmjeimben érzelmi mélységet is adjak a nézőknek, ne csak szórakoztatást.”

Január második hetében fejeződik be a forgatás, de Antal Nimród csak az amerikai függetlenség napján, a július 4-ére kitűzött bemutatón engedi el a Predators kezét. Utána? „Magyarországon szeretnék magyar filmet forgatni. Most írom a könyvet, ideiglenes címe A szarvasgombavadászok, és két vadászról szól, aki ölre megy egy hatalmas szarvasgombáért. A nagyközönségnek ismeretlen, vidéki színészek fogják játszani, és ez lesz az eddigi összes filmem közül a leglilább. De annyira lila azért mégse lesz, mert imádom a klasszikus popkornmozit.”

Hatalmas stáb, tűzszerészek, Adrien Brody a poklok poklában, Robert Rodriguez a produceri székben... Nem olyan ez az egész, mint a mesében? Nimród szemét elfutja a könny. „Baromi mázlista vagyok, ez az igazság. Hihetetlen lehetőségeket kaptam, valószínűtlen, hogy itt állok és Predatorst rendezek. Hányan vannak, akik legalább ilyen tehetségesek, és soha nem adatik meg nekik! Nem kifejezés, mennyire hálás vagyok. És remélem... nagyon remélem, hogy ezt Magyarországon is érzik, mert mindent annak köszönhetek, hogy remek tanáraimtól megkaptam hozzá a szakmai, emberi és érzelmi útravalót.”

Austin, 2010. január