1. Forgalmazza a Mozinet

Más szempontból is. Az 1 című film legalábbis erre utal. Elég tipikusan első film, a rendező mindent el akar mondani, ki tudja, lesz-e még más lehetősége. Ennek megfelelően zagyva az egész, szó van benne életről, halálról, szexről és világról. Sajnos nemcsak zagyva, de nagyon fárasztó is, miközben mondani akar valamit, sőt mindent, azért folyton elakad, nem történik semmi, amit persze lehet nagyvonalúan önállóságnak, kompromisszumképtelenségnek vagy művészetnek nevezni, de akkor máshonnét csap a villám a konstrukcióba.

Az 1 tehetséges film, van saját világa, hangulata, fénye. Vannak tehetségtelenségei is, legfeltűnőbben a színészek terén. Sikerült megnyerni Mácsai Pált, de nem sikerült rávenni, hogy az ő intelligensen hidegnek gondolt, de leginkább betegesen modoros játékmódján változtasson. Szerepel Balázs Zoltán, akinek érdemes lenne kicsit függetlenítenie magát Zsótér Sándortól, mert időnként már úgy is beszél, mint a mestere. Sikerült szerződtetni Mucsi Zoltánt, de tegye föl a kezét, akinek nem sikerült szerződtetni emég Mucsi Zoltánt, szép sorozat ez, végigkövethető benne a magyar film története. Kezdetben Jávor nélkül nem lehetett forgatni, majd jött Latinovits, Cserhalmi, most pedig Mucsi. Olyanok voltunk, ilyenek lettünk.

Nem mintha ez lenne a legnagyobb baj a filmmel. Vizsgafilmnek tökéletes, gratulálunk, ön kitanulta a szakmát. Leginkább ez is a zavaró: ha Pater Sparrow kötelező feladatként kapta volna a Stanislaw Lem-adaptációt, akkor minden rendben lenne. Kapott egy adag történet nélküli bölcsességet, ilyeneket, hogy "a valóság a szubjektívban van", Sinkó László hangján, elhelyezte valamilyen képi világban, ilyen lett. Profi munka egy nem teljesen kész rendezőtől és egy nagyon tehetséges operatőrtől, Tóth Widamon Mátétól. Ha viszont ennél komolyabbak a szándékok, és nyilván azok, hiszen Pater Sparrow maga írta a forgatókönyvet is, ha valamit mondani is akart a filmmel, személyeset, fontosat, lényegeset, akkor van egy rossz hírem: nem sikerült.