HR-igazgató dobszerkóval
- Leesett a kollégák álla, amikor a karácsonyi ünnepségen a megszokott sztárvendég helyett a saját munkatársaikat, főnökeiket látták felmasírozni a színpadra - mondja Papp Tamás, az Állami Autopunk nevű zenekar dobosa. Mint a nevéből is sejthető, az Állami Autópályakezelő munkatársaiból alakult együttes bulizásra alkalmas rockzenét játszik a Clashtől a KFT-n át a Kispálig és Péterfy Boriig.
Néhány éve jött az ötlet, hogy a szokásos karácsonyi ünnepségre ne profi (és drága) előadót hívjanak, hanem lépjenek fel azok a kollégák, akik úgy érezték, szívesen megvalósítanák végre kamaszkori vágyukat, hogy színpadon zenéljenek. Így állt össze a cég minden területéről és szintjéről érkezett tíz-tizenkét ember, a billentyűstől a gitároson, rapperen és énekesen át a szájharmonikásig. Az első koncert olyan jól sikerült, hogy a társaság együtt maradt, és az elmúlt két-három évben több céges rendezvényen is játszott már. Ősztől tavaszig hetente egyszer, fellépések előtt akár háromszor is próbálnak. Utóbbi esetben a vezetők egy-két órával korábban elengedik a tagokat, ezzel támogatva az együttest.
- Egymásra találtunk, együtt szerettünk volna zenélni, és persze meg akartuk mutatni magunkat, a cég pedig lehetőséget adott erre - mondja Papp Tamás, aki HR-igazgatóként is látja az ilyen kezdeményezések gyakorlati hasznát: javul a munkatársak, a vállalat és az alkalmazottak közötti kapcsolat, az együttműködés, és így a teljesítmény. - A kollégák is örömmel vesznek részt az ilyen eseményeken - fűzi hozzá -, mert nem rájuk erőltetett csapatépítésről van szó, hanem vonzó rendezvényekről.
Sajnos itthon nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy hány cégnél működik a kollégákból verbuválódott zenekar, de biztosan nem lehet tömeges jelenségről beszélni. Bolyki György zenész azt mondja: külföldön 5-6 éve kezdték el kutatni, milyen hatással lehet egy vállalat eredményességére, ha munkatársai rendszeresen közösen zenélnek, vagy más művészeti tevékenységet végeznek. Az első eredmények azt látszanak alátámasztani, amit elméletben mi is jó ideje tudunk: hogy a művészeti tevékenység fejleszti legjobban a kreativitást, ez pedig erős hatással van a munkavégzés sikerességére. Ennek ellenére itthon még a közös zenélés, éneklés is gondot okoz egy-egy munkahelyi közösségben - talán azért, mert hiányzik az ehhez szükséges nyitottság. A cégvezetők, HR-es vezetők pedig egyelőre nem látják, milyen lehetőségek vannak abban, ha egy vállalat támogatja munkatársai művészeti tevékenységét akár az ahhoz szükséges helyiséggel, akár időnként egy-két órával a munkaidő terhére.
Bolyki György azt szeretné elérni, hogy minél több munkahelyi zenekar alakuljon Magyarországon, ezért ősszel meg is rendezi az első Munkahelyi Zenekarok Fesztiválját Sümegen. Azt reméli, néhány év alatt itthon is belátják az illetékesek, mennyire fontos a közös zenélés, és néhány év múlva már sokkal többen neveznek a fesztiválra. A részvételnek ugyan akadálya lehet a meglehetősen borsos nevezési díj és az egyéb költségek, de arra talán jó lesz, hogy egyre több munkahelyen döbbenjenek rá a kollégák: szívesen kapaszkodnának fel ők is a színpadra.