A felmérés szerint a magyarországi cigányság 71 százaléka semmilyen cigány nyelven nem beszél - ők a rumongrók. A többiek zömének a lovári az anyanyelve, és vannak vagy 8 százaléknyian, akik egy archaikus, XVIII-XIX. századi román nyelvváltozatot őriznek: ők a beás anyanyelvűek. Többségük Somogyban, Tolnában, Zalában és Baranyában él - ideértve a Horvátországhoz tartozó dél-baranyai részeket is; háromféle nyelvjárást használnak: a muncsánt, az árgyelánt és kisebb részt a ticsánt. Majdnem negyvenezren vannak.

A beás nyelv írásbelisége alig másfél évtizedes. Megszületése gyakorlatilag egyetlen embernek köszönhető, a Pécsi Tudományegyetem romológiai tanszékén dolgozó Pálmainé dr. Orsós Annának, az első tankönyv és az ugyancsak első beás-magyar nyelvszótár megalkotójának. Ha ő nem végzi el ezt a gigászi munkát, a beás nyelv pár évtized múlva valószínűleg kihalt volna - mondják a hozzáértők.

De van egy másik ember, aki ugyancsak szívügyének tekinti a beás nyelv megmaradását: a Kaposvári Egyetemen gyerekirodalmat tanító Gombos Péter, aki ugyancsak fájó hiányt pótolt. 2006-ban feleségével együtt beásra fordított, majd kötetbe szerkesztett vagy két tucat magyar gyerekverset - így a tankönyv, a szótár, és néhány korábbi mesekönyv mellett megszületett az első beás nyelvű verseskönyv, amely a Hadd beszéljenek ezután a halak is címet viseli - visszafordítva, persze.

A kötet korai Kassákokból, Kányádi Sándor-, Ágai Ágnes, Kiss Ottó és több más kortárs szerző munkáiból áll össze - és persze Weöres Sándor örökzöldjeiből. Ami az utóbbi illeti, alaposan feladta a labdát - mesélte Gombos Péter. A Száncsengő című verset például, hiába próbálta így, hiába úgy, sehogy sem sikerült lefordítania, bár ebbe a csupa hosszú szótagba valószínűleg más nyelvekre fordítóknak is beletört volna a bicskájuk. A Suttog a fenyves zölderdő kezdetű viszont egészen jól sikerült - amint azt a már említett beás anyanyelvű nyelvmentő, Orsós Anna is megerősítette, mint lektor. A könyvhöz egyébként egy CD is jár, amelyen beás nyelven hangosan is elhangzanak a poémák, valamint egy füzet, amelyben az eredeti, magyar változatok olvashatók. Az alapítványi és más támogatásokból elkészült kiadványt 300 példányban nyomták ki, és többnyire délnyugat-magyarországi óvodákban és iskolákban landoltak, valamint a 2007-es beás nyelvű mesemondó- verseny résztvevőinél.

De mindez csak a kezdet volt. Orsós Annának, néhány romológus hallgatójának, ugyancsak számos támogatónak köszönhetően, a romológia tanszék és a Profunda Könyvek közös kiadásában a napokban ugyanis megjelent a második beás verseskönyv, pontosabban mondókagyűjtemény. A címe: Krák, krák, vergyé, ami magyarul annyit tesz, hogy Bújj, bújj, zöld ág. Egy újabb segítség a beás nyelv megmaradásához - és remélhetőleg nem az utolsó.

Gudulmesjé

Gudulmesjé áku dusjé

mankáré dá nu repé.

Astyápta kupij ákásza,

gudulmesjé-mujeré.

Magyarul:

Csigabiga

Lassan jár a csigabiga,

táskájában eleség.

Várja otthon lánya, fia,

Csigabigafeleség.

(Gryllus Vilmos)