És most itt az új Ákos-korong, amelyen két dalt leszámítva mind Hauber szerezte a zenét, és nosztalgia ide vagy oda, ebben még mindig nagyon jó. Valahogy úgy állítja meg az időt, hogy közben azért halljuk a tiktakolást. S ha nem lesz is nagyon trendi, azért a retrósítás felszínes csapdáit is elkerüli: sokkal inkább felidézi, mint kihasználja az arany korszak éveit. Persze akkor lenne igazán telitalálat mindez, ha Ákos is vissza tudna kanyarodni a régi szövegíró énjéhez, amikor még viszonylag egyszerűen írt jól énekelhető és ütős sorokat. Nem arról van szó, hogy ez ma már egyáltalán ne menne neki, csak időközben valahogy több lett a felesleg. Persze értem én, hogy negyven felett már egyre ritkábban beszél tőmondatokban az ember, és gyakrabban jutnak eszébe olyan szavak, mint a béklyó vagy olyan mondatok, mint: Aki csak árad / Egyszer majd kiszárad. Mint ahogy a saját szívét is egyre gyakrabban hasonlítja korhadó avarhoz. A Még egyszer című album így kicsit arról is szól, hogy miközben Hauberben zeneileg némiképp letisztult az a korszak, Ákosban bonyolultabbá vált, ma már sokkal tudatosabban akar közölni, és nem csupán énekelni. Az effajta tudatosság viszont néha a szövegek legnagyobb ellensége.

Mindezek ellenére a lemezre nem lehet különösebb panasz. Rajta van az a három-négy dal, amit már most dúdolhat a rajongó a most is profi módon felvezetett anyagból. Az Újrakezdhetnénk, az Ugyanúgy, az Igazán és a címadó szerzemény már palacsintasütés közben is eszébe juthat bárkinek, és épp ezt várjuk el a slágerektől: egy ideig ne tudjunk tőlük szabadulni. És olyanok is akadnak, amelyek többszöri hallgatás után kúsznak be a fülbe, mint például a Csináld úgy vagy az Átölel. A Kapuzárás és a Kedves nővérek karcossága jól mutatja, hogy mi a különbség a BB egykori világa és a mai Ákos-szerzemények hangszerelése között (bátrabb és kísérletezőbb), miközben jól kiegészítik egymást. Talán csak a lírában marad igazán adós az új lemez. A jól sikerült Átölel mellett ugyanis a gyengén közepes Ébredj mellettem (bár ebben van egy izgalmasan lüktető rész), de főként az igazán jellegtelen Amikor szerettél húzza le az átlagot, pedig a szívzűrök tolmácsolásában Ákos taníthatóan erős volt. Hiszen a Valami véget ért vagy a Keresd meg a lányt című dalt bármikor magammal vinném egy lakatlan szigetre.

Mindent összevetve a Még egyszer könnyen beragadhat a lejátszóba, még ha nem ez lesz is a legerősebb lemez az életműben.

ÁKOS: MÉG EGYSZER
Fehér Sólyom Zeneműkiadó