Azt mondanám, szívem szerint, hogy Lakatos Márkból soha nem lehet elég. Mert jó fazon, mert rendes gyereknek látszik, mert szeretik az emberek, és ő valahogy meghatóan lubickol ebben a szeretetben, amitől csak még jobban szeretik. Mert amióta csak a nyilvánosság előtt van, mindig is bátornak látszott, és még csak nem is csinált ebből nagy ügyet. Neki soha nem kellett coming outolnia, mert már going in sem volt, olyan biztonsággal járkál a közízlésnek nevezett pocsolya fölött, mintha nem is tudná, hogy bele lehet ám csusszanni a cölöpökről a szennyes lébe. Sorolhatnám még hosszan az erényeket, de úgyis csak azt akarom mondani, hogy ezt a Zsuzsi-dolgot nem kellett volna.

Több okból sem. Egyfelől az is tévedés, hogy ha van valaki, akit nem lehet eleget mutogatni, de szakmája szerint mégsem állandóan képernyőképes, úgy értem; az mégsem egy huszonnégy órás műsor, hogy Lakatos Márk divattanácsokat ad, az még nem ok arra, hogy énekeljen, vagy éneklésszerű dolgot műveljen. Mert, bármilyen meglepő a mai sztárokat nézve, az éneklés vagy mikrofonba dünnyögés is szakma, és ha Bangó Margit nem ír a divatról vagy a stílusról könyvet, akkor a stylist is maradjon a ruházati cikkeknél. Vagy ne maradjon, de akkor legyen vicces, jelezze, hogy ez csak vendégjáték, nemes ügyért vállalt robot. Ez persze csak a kisebbik baj.

A nagyobbik baj a Zsuzsi-projekttel, hogy értelmetlen. A Zsuzsi-e vagy című finomított feldolgozás eredetije Sickratman néhány vagy jó néhány éves dala, a Buzi-e vagy. Ami erős, okos, hatásos. Értelmes. Arról szól, hogy a társadalomban magát normálisnak tartó csoport a megszokottól való legkisebb eltérést sem képes elfogadni, azt rögtön a személyét érő provokációként értékeli, emiatt agresszívan reagál, és mindenhez az általa lenézett homoszexualitást társítja. Közben meg végtelenül nevetséges is, mert támadó indulatában rosszul használja a magyar nyelvet, márpedig ez nemcsak szánalmas és műveletlenséget sejtető, de azt jelenti, hogy a csoport tagjai az általuk feltétlen értéknek mondott hagyományt sem képesek őrizni vagy alkalmazni. Ez így persze szánalmasan száraz és nehézkes duma, de úgy rögtön erőteljes, hatásos és világos, ha azt énekli Sickratman: „Pöttyös az inged?/ Buzi-e vagy?"

Legalábbis azt hittem, hogy világos. Mert a Lakatos Márk baráti kör mintha éppen ezt nem értette volna meg, mintha már ott elakadtak volna, hogy azt mondják: buzi. Mintha csekély változtatással, vagy voltaképpen változtatás nélkül az egész dal protest songgá változtatható volna, az elfogadásra és nyitottságra buzdító indulóvá. A szövegbeni változás is csak azért kell, hogy kimaradjanak a csúnya szavak, rádió-, tévé-, internetbaráttá váljon a dal. Buziból Zsuzsi, tessék már elmenni a zsúzsba. Ez a tiltakozás? Mi majd jól megmondjuk véleményünk, feltéve, hogy a YouTube is hozzájárul? Még emlékszem egy Sickratman-interjúra, amelyben azt mondta: Nem fogom szmájlizni a szövegeimet. Most megteszik helyette mások.