Remélem, nem neheztel érte a síron túl sem a csodálatosan slampos, csodálatosan tehetséges ember. Valószínűleg sokkal többet idézzük, mint amennyien gondolunk rá, mert a slágerszöveg-írói tehetség már csak ilyen, idővel anonimmá válik. Ha valaki azt dudorássza, hogy Járom az utam, azt gondolja, hogy ah, ez csak egy sláger, a levegőben volt, valaki elkapta, leírta, nem nagy művészet.

Mindenkinek Zsüti volt

Tessék megpróbálni utánacsinálni. Tessék megpróbálni belepréselni egy egész kort három percbe. Mert nem véletlenül kell azt énekelni, hogy Itt születtem, ez a hazám, a disszidálások korát éltük éppen, meg az uralkodó munkásosztály idejét, az angyalföldi boldogságét. És bár annyi köze volt a munkásosztályhoz, mint Angyalföldhöz, mellényzsebből rántotta ki ezt a szöveget.

Biztosan tudta, hogy tehetséges ember, de talán elcsábult költőként gondolt magára, aki az anyagi biztonság reményében versek helyett csak dalszövegeket írt. – Mit iszik? – kérdezte tőle, aki leült az asztalához, hogy dalszöveget rendeljen tőle. – Készpénzt, volt a válasz, és mindjárt értették egymást. Azért máskor feltört a néhai Guttmannból (innen a Zsüti) a költő, és azt írta: Bár idegen, ismerem, ismerős idebenn, itt a szívemen. Szerintem ezt még Kosztolányi is vállalta volna.

Szerette az erotikát, jó ízléssel írt sikamlós szövegeket, a Hello, Dollyba azt fordította, hogy Én kisegítek itt, én besegítek ott, és hogy Én már férjhez adtam tán az egész ábécét, a D-t, az É-t, az F-et, G-t… s a K-t.

Néha eszembe jut, hová lettek a régi slágerek. A nagyon régiek, hiszen Mozart korában nyilván nem a Dissonanzen-quartet első tételét énekelték mosás közben az asszonyok. Mintha a mostani slágerek hosszabb életre számíthatnának. Száz éve dalokat énekelünk rendületlenül, te elkezded, én befejezem, együtt üvöltjük a kocsiban, vagy magányosan, kissé szégyenkezve zümmögjük, hogy Más ez a szerelem, más ez az ölelés. Közben nem szoktunk gondolni a világoskék zakós, kalapos emberre, aki elkapta a szavakat a levegőből, leírta, énekelhetővé tette.

ZSÜTI 100
G. Dénes György-emlékgála
Budapest Kongresszusi Központ, április 16.