A Cukor Kreml eredetije, Vlagyimir Szorokin novellafüzére olyasféle utópia a nem is túl távoli jövő Oroszországáról, amilyen Spiró György Feleségversenye Magyarországról. Az orosz író a jövőt a technikai haladás mellett alapvetően a sztálini és a középkori Oroszország keverékeként képzeli el.

Cukor Kreml – Szorokin utópiája a Katonában Dömölky Dániel

A vörös és a fehér zavaros idők után győz a rend, amelyet az Uralkodó az opricsnyikok és a Titkos Prikáz segítségével tart fenn a belső ellenségekkel szemben, miközben épül a nagy fal a külső ellenségek távoltartására. A népet áthatja a konzervatív pravoszláv vallásosság és a nemzeti érzés, miközben az élet a kosz, a nyomorúság, a sorban állás ismerős keretei között folyik. Legalábbis a szerencsésebbeké, másoké a munkatáborokban. A szellemi és anyagi elsorvadás e víziója akár számunkra is ismerős lehet.

Nem csodálom, hogy ifjú színházi emberek kedvet kaptak hozzá, holott alig akad benne színpadra kívánkozó, vagy akár csak színpadon elképzelhető jelenet. Olyan pedig, amelyen az írás szelleme, a kétféle múltból összeolvasztott jövőkép mélyebb értelme is átsüthetne a prózai eszközök nélkül, jó, ha egy-kettő akad. Fekete Ádám dramaturg és Kovács D. Dániel rendező (mindkettő e. h.) tehát lehetetlenre vállalkozott, amikor a mű színpadi változatával próbálkozott. Nem is jártak sikerrel. Kiszedegették az eredetiből a legkézenfekvőbb közhelyeket, és azokat próbálták ma divatos színházi közhelyekkel föltupírozni.

Végeredményképpen egy erőszakos állami diktatúra szokványábrázolását láthatjuk a Kamrában. Már csak azért is, mert az eredetiben különálló novellák részleteiből, amelyeket az utópikus országképen túl csak a cukorból készült Kreml-szobrok (a népnek édességként adagolt zsarnokságszimbólumok) kötnek össze, megpróbáltak valamelyest összefüggő történetet kivonni. Vagy inkább rájuk erőszakolni. Szorokin sokrétűen elképzelt rajza helyett közismert és kopott paneleket láthatunk, itt-ott kicsit megbolondítva irracionálisnak tetsző elemekkel.

Számunkra mindez legföljebb a múlt század ötvenes éveiből ismerős, a többi szinte semmit sem mond. A díszlet is leginkább egy titkos börtön képzetét kelti, ami csak önmagát jelenti, a ruhák egy része kimódoltan próbál jelezni valamit, más részük semmitmondó (látvány és jelmez: Csomor Katerina és Török Adél). Mindezzel a teherrel a Katona remek színészei sem tudnak megbirkózni.

Néhány nappal a Cukor Kreml bemutatása után a Pesti Színházban Alekszandr Vvegyenszkij Ivanovék karácsonya című abszurdját játszotta a Kolozsvári Magyar Színház a vajdasági Urbán András rendezésében. (A darabot 2007-ben a Kamrában is bemutatták, akkor Gothár Péter rendezte.)

Ez is egyfajta orosz kórkép az emberi létezés lehetetlenségéről. A történet, amelynek középpontjában az áll, hogy miközben a szülők színházban vannak, a dada levágja az egyik rábízott gyerek fejét, természetesen sokféleképpen értelmezhető. Lehetne nyárspolgárgúnyoló szatíra, olyasmi, mint Roger Vitrac műve, a Viktor, avagy a gyermekuralom, ha nem a Szovjetunióban írták volna a harmincas években, és a szerzőt nem jutalmazták volna irodalmi tevékenységéért száműzetéssel, lágerrel. De ezúttal inkább a lét egyetemes képtelensége üvölt belőle.

Urbán András a tőle megszokott erőteljes és harsány eszközrendszerrel nyomatékosítja ezt. Carmencita Brojboiu díszlete egyetlen fehér fal, oldalt két ajtóval, középen lent kihúzható dobogóval a szükséges kellékek számára, amilyen például az a speciális asztal, ahol külön életet él a halott lány teste és levágott feje. A rémtörténetet feketébe öltözött színészek rendre megszakítják a tizenkilencedik századi Oroszország nihilista és egyéb forradalmi ideológiáinak eszméit, szólamait hangoztatva. Többértelmű kíséretet adnak a véres karácsonyi tragédiához. Lehet ok, de következtetés is az eszmék vad és zavaros áradata. De leginkább a kérdések maradnak. Mit kezdhetünk velük? Mit kezdhetünk magunkkal?

Cukor Kreml. (Vlagyimir Szorokin), Katona József Színház – Kamra; Ivanovék karácsonya (Alekszandr Vvegyenszkij), Kolozsvári Magyar Színház (vendégjáték a Pesti Színházban)