A nézőknek háttal copfos kislány zongorázgat fehér ruhában: rakott szoknya, puffos ujjú kabátka (a jelmezeket Ignjatovic Kristina tervezte). Amikor megfordul, bajszos-szakállas kis emberke, az Örkény Színház remek muzsikusa, Kákonyi Árpád néz ránk. Ő és a zongora főszereplő, utóbbi egyben díszlet is, a Mesél a bécsi erdő előadásában. A hangszer kopott, öreg Bösendorfer lehet, a nézőnek akkor is az, ha nem az. Rajta apró csontváz, a mesében központi szerepű játék és bűvészbolt emblémájaképpen. Mögülük jön elő a bécsi erdő. A színlap kisbetűvel írja – nem a földrajzi névről, hanem a város sűrűjéről van szó.

Jéger Zsombor Erich szerepében Illyés Tibor / MTI

Bagossy László rendezése és Bagossy Levente díszlete a kisrealizmusra csábító darabot jelképes térbe helyezi. A színészekre marad a feladat, hogy a kis bécsi utcácska, hentesüzlettel, trafikkal és játékárudával, a szegényes lakás, kávéház és mulató a néző számára megjelenjen. Vagy ha nem jelenik meg, akkor ne is legyen fontos, hogy valamely párbeszéd hol zajlik éppen.

Amire nem helyez különös súlyt a rendezés, az, hogy a történelemben hol járunk. Bár ebben is minden stimmel, a bécsi kispolgárok a múlt század harmincas éveinek küszöbén szenvedik el a közelgő nagy gazdasági válságot. De ezúttal annyira nem fontos a történelmi-politikai környezet. Legalábbis fontosabb az emberi viselkedés.

A kis Mariann, a bűvészboltos lánya ösztönös lázadó. Drágán fizet érte. Egy link pasashoz kötve sorsát reméli a kitörés lehetőségét. Természetesen csak nyomor és megaláztatás várja. A jó szándék is csak addig terjed, hogy visszazökkentsék abba a kerékvágásba, ahonnan menekülni szeretett volna.

Zsigmond Emőke alakításában az ártatlanság passióját láthatjuk. Képtelen rosszabb lenni, mint amilyen. A fiatal színész győzi színnel és önazonossággal a sok változatot, amin ennek a naiv léleknek keresztül kell mennie.

Polgár Csaba gyenge jellemet rajzol pontosan: hiszi is, meg nem is, amit éppen mond. Znamenák István Varázskirálya tévedésből ölti magára az elveihez ragaszkodó zord atya magatartását, alapjában közhelymondatokból gömbölyödő puha jellem, a végső jelenetben ki is bújik belőle a lágyuló agyú nagypapa. Vajda Milán a hentes érző szívét tompa elmével párosítva mutogatja. Für Anikó trafikosnéja szerelmi ügyekben is okos üzletasszony. Gálffi László lovaskapitánya vén gourmanként emlegeti a hentesárukat és emlékeztet a békeidőkre. Pogány Judit az anyagiakban kicsinyes, de a gondviselés szerepét magának kisajátító nagymamát biztos színészi érzékkel jeleníti meg.

Jó, sikerre számot tartó előadás a Mesél a bécsi erdő. Rá is fér az Örkény Színházra ebben a kicsit sivárra sikerült évadban.

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő
Örkény Színház