Két amerikai zenész, egy zongorista és egy brácsás játszik egy budapesti lakásban. Egy koncertre próbálnak, melyet egy másik lakásban tartanak. A házikoncertek hagyománya világszerte feléledőben van, s egyikük alapítványa a fiatal művészek karrierjének elősegítésére alapult számos hasonló szervezet közül egyedülállóként kifejezetten ilyen eseményekre utaztat művészeket.

Jeffrey Collazo májusban hozta létre az International Artists Network Foundationt, mely különböző nemzetiségű fiatal művészeknek szervez házi koncerteket a világ legkülönbözőbb részein. Az első házi koncertet Texasban tartották a San Antonió-i szimfonikus zenekar művészeivel, ezután pedig a sorban Boston, Bécs, London, ­Seattle és New York következik, az utóbbi városban például Sophie Delphis neves mezzoszoprán is fellép majd a műsorban. Évente nyolc-tíz ilyen eseményt szeretne összehozni.

Jeffrey Collazo a zongoránál, Stephen Upshaw a brácsával A szerző felvétele

A zeneszerző szerint egy ilyen környezet sokkal személyesebb és a művészek közvetlenebb kapcsolatot alakíthatnak ki hallgatóságukkal, mint a nagy koncerttermekben. A szervezésben is nagyobb a függetlenség mind a program összeállításában, mind a meghívott művészek kiválasztásában. Fontos persze a megfelelő környezet, a mecénásként is értelmezhető házigazdák személye, akik aztán gondoskodnak a megfelelő közönségről.

– Az ilyen házi koncerteket a hol­lywoodi tömegfilmekkel szemben a független filmes produciókhoz lehetne hasonlítani – mondja Collazo, aki szerint a magyar népzenei motívumok hasonlítanak azokhoz a texasi zenei ritmusokhoz, melyek gyermekkorában körülvették. Bartók, Kodály, Ligeti, sorolja a számára fontos neveket, s ezért is örül, hogy egy ilyen gazdag zenei hagyományokkal rendelkező városban adhat elő. Az itteni programot zömmel saját művei alkotják, de Sosztakovics nagyszerű Walzere is felcsendül. A Nagy-Britanniában élő Stephen Upshaw brácsaművész is szívesen emlékezik arra, amit a Végh Sándor alapította cornwalli Prussia Cove-ban tanult, de repertoárján rendszeresen szerepelnek Kurtág, Ligeti és Eötvös Péter művei is. A számos jelentős díjat nyert művész szerint az ilyen házi koncertek a kamarazene születésére, a nemesi otthonokban, mint az Esterházy-palotában, tartott koncertekre emlékeztetik, ráadásul egy lakásban tartott hangversenyen a szokásosnál sokkal intimebb a közönséggel való kapcsolat.

A mintegy 35 fős közönséget vendégül látó budapesti helyszínt a mexikói gyökerekkel rendelkező, de fővárosunkat ma már mindennapjai részének tekintő üzletember, Epitacio Resendez biztosítja, aki Mexikóvárosban és az Egyesült Államokban rendezett már ilyen házi koncerteket.