Zenemű karmesterekre
Az idén már hatodik alkalommal rendezte meg az Ifjúsági Kortárs Zenei Esteket, az IKZE-t két fiatal zenész, Győri Noémi és Madaras Gergely. Ezúttal is illusztris vendégek nyitották meg az estéket az Óbudai Társaskörben. Egyikük Batta András, a Zeneakadémia rektora volt, aki szerint nagyszerű ötlet, hogy a szervezők nem szakmai zsűrire bízták az elhangzó művek kiválasztását, hanem magukra vállalták ezt a feladatot. Mint mondja, saját generációjától már nem várható el az az elfogulatlanság, amelyet a fiatalok képviselnek.
- Az IKZE-re mindig rengeteg pályamű érkezik, idén is legalább ötvenet meghallgattunk, és most került be a legtöbb zeneszerző a kínálatba. Az eddigi tíz-tizenkettőhöz képest most tizenhét. Idén egy szigorú ritmikai szerkezet volt jellemző a darabokra, míg korábban soknak voltak elúszó, időtlen részei. Amúgy pedig már nem jellemző az éles határvonal az avantgárd és a hagyományosabb művek között - meséli Győri Noémi.
- Az elmúlt évekhez képest az előadások minősége, koncentráltsága ugrásszerűen növekszik. A fiatalok közül egyre többen érdeklődnek a kortárs zene iránt, és ez hallható is. Én ütősként szinte kizárólag kortárs zenével foglalkozom, de látom, hogy a többiek is nyitottabbak. Az IKZE azért is fontos, mert itt a zenészek látókörébe kerül a kortárs zene, és meg is tanulhatják eljátszani - teszi hozzá Tömösközi László timpanis, aki a koncerten Solti Árpád művét adta elő.
De hogyan lehet eladni a kortárs zenét a közönségnek? Győri Noémi szerint fontos, hogy megosszák a közönséggel, mit tartottak érdekesnek a darabban. - Tőlünk nyugatabbra már felismerték ennek a fontosságát. Torontóban tanultam ösztöndíjjal, és ott külön tantárgyban tanították a közönséggel való kapcsolatot: akár azt is, hogyan menjünk ki a színpadra, milyen testtartással. Ezt sokkal komolyabban veszik ott, mint itthon, még légzéstechnikát is tanítottak, például jógáztunk az órán. Egyébként pedig a klasszikus programba kell becsempészni a kortárs zenét, és így sokkal jobban fogadják - teszi hozzá Csillagh Katalin, aki a preparált zongorán játszott. Ez utóbbi egyébként annyit tesz, hogy a zongora húrjai közé radírokat és műanyag tipliket helyeznek el, amitől a hangok nem csengenek ki a megszokott módon.
Móri Beáta is a vegyes programokra esküszik, de könnyen tarthatna kizárólag kortárs darabokból álló estet is, mert a cimbalom igen jól el van látva ilyen szerzeményekkel. - Most fog megjelenni egy CD-m a Hungarotonnál, és ezen kizárólag fiatal kortárs szerzők nekem írt műveit játszom. A cimbalmon egyébként könnyebb dolgom van a kortárs zenével, mert már maga a hangszer is nyitottságot igényel a közönségtől. A hangszeren nagyon sokféle hangzást lehet elérni, még kísérletezni is lehet vele. Azok a szerzők, akik veszik a fáradságot, hogy megismerkedjenek vele, ezt ki is használják - mondja.
Horváth Márton Levente szerzőként vett részt az esten, az ő Holddal című szerzeményében volt hallható a preparált zongora is. Arról kérdeztük, mikor érkezik el az a pont, amikor azt mondhatja: kész a mű. - Fontosnak tartom a zenészekkel való közös munkát, nem egészen értek egyet Honeggerrel, aki szerint ott kezdődik az igazi zeneszerzés, ha a szerzőt nem éri meglepetés az első próbán. Én lelkes változtató vagyok, ha valami nem tetszik, átírom.
A szerzőt arról is kérdeztük, hogy mennyire nehéz ma újat mondani a kortárs zenében. - Szerintem nincs szükség arra a frusztrált igyekezetre, hogy mindig új harmóniákat és hangmagasságokat használjunk, mindig máshogy. Ha valaki hagyja, hogy körülvegye a mai világ, és tisztességgel végzi a munkáját, akkor nem tud mást, mint kortárs zenét írni. Rám például nagy hatással volt a rockzene, a hetvenes évek progresszív irányzatai, a King Crimson. Ettől még nem írok rockzenét, az én nyelvezetem a komolyzenéből ered, és ezt a hagyományt kell folytatnom zeneszerzőként. De az biztos, hogy ezek az élmények valahol benne vannak a zenémben.
