Valóságos zenészcsalád Mose Zormané (64). A zeneszerzőnek a fia világhír küszöbén álló hegedűművész. A felesége és az egyik lánya zongoraművész, a másik lánya gitárművész. Zormanék lakásában öt zongora van, igaz, ma már van olyan elektronikus zongora, amit csak az hall, aki játszik rajta.

Az izraeli zeneszerző megrázó darabját a zsidómentő Giorgio Perlascáról hétfőn mutatta be a Budafoki Dohnányi Zenekar és Kálmán Péter operaénekes. A Perlasca legszebb órája című 21 perces zenemű második felében lép be az énekhang Primo Levi olasz író költeményével. A mű keletkezéséről és üzenetéről az országában népszerű neoklasszikus zeneszerző mesélt lapunknak, a beszélgetésben részt vett felesége-alkotótársa, Astrit Balcan is.

– Ha nem akarok elszakadni a közönségtől, akkor követem Liszt példáját, aki sokszor dolgozott fel közönségdarabokat. A Perlasca emlékére írt műbe így került egy klezmerdallam – mutatja Zorman az internetre is feltett darabrészletet.

Mose Zorman, zeneszerző Teknős Miklós / Népszabadság

– Egy éve kaptam a megrendelést. Akkor még gyakorlatilag semmit nem tudtam Perlascáról. Az ő története nem olyan ismert Izraelben, mint Schindleré, vagy Wallenbergé. Elővettem Primo Levi köteteit, és megtaláltam a versét, amely mindenkit kötelez: mondd el fiadnak, mi mindenre képes az ember! Így került be a zeneműbe héberül és olaszul is ez a megzenésített vers – mondja Zorman. Perlasca ugyan már 1988-ban megkapta a Jad Vasem emlékmúzeumtól az embermentőknek járó Világ Igaza címet, de a megbízást egy barátomtól kaptam, aki diplomataként dolgozott Olaszországban, és ismerte a Perlasca családot. Astrit Balcan ehhez hozzáteszi: – Izraelben egyre erősebb a törekvés, hogy minél többet dokumentáljanak a holokauszt történéseiből, emlékeiből, és fenntartsák az emlékezetet, hiszen mind kevesebb a túlélő. Zenében is meg kell őrizni az emlékeket! Egy évtized múlva nem lesz, aki emlékezzék. A mi szüleink még elmondták nekünk, mi még elmondhatjuk a gyerekeinknek, de ez nem ugyanaz, mint első kézből hallani a rettenetet.

Zorman szerint az ő háború után született nemzedéke nem ismerte Izraelben, mi történt az európai zsidósággal, a vészkorszak ott is tabu volt. Az államalapítók, honvédők államában szégyen volt túlélőnek lenni, ezért erről hallgattak. A zeneszerző még elmondja, hogy Izraelben találkozott olyan emberekkel, akiket Giorgio Perlasca mentett meg Budapesten. Amikor a tel-avivi Habima Színházban egy zenés darabon dolgozott, megismerte Avraham (András) Rónait, a színház egyik sztárját. A magyarok a Valahol Európában című filmben ismerték meg őt. Rónai 1949-ben, 17 évesen ment Izraelbe. Zorman Perlasca életútját követve látott egy washingtoni fotót, ahol az ottani holokauszt-emlékmúzeumban Rónai áll az olasz férfi mellett. Ekkor derült ki, hogy ismerősét, a magyar születésű színészt is az olasz mentette meg.

– A holokauszt túl súlyos dolog, üresség maradna a színpadon. Zenekari művet kíván meg ez a rettenetes téma – válaszolta az izraeli zeneszerző arra a kérdésünkre, készül-e operát írni magáról a vészkorszakról.