- Itt ragadtunk - sóhajtotta önmagán és párján mosolyogva Kiss Dezsőné Pécsen, a Széchenyi téren. A négy napig Pécsen nyaraló pesterzsébeti nyugdíjas házaspár szerda délután ötkor sétált a városközpontban, amikor megállította őket a dzsámi előtt a Mázai Bányász Fúvószenekar játéka. A mázaiak után jött a Tatai Dandárzenekar, majd egy cseh fúvós banda, és Kissék nem tudtak többé elmozdulni a térről. Este kilencig álltak és dúdoltak. - Erzsébeten péntekenként térzene van, mi mindig ott vagyunk - mondta az asszony. - Az viszont még nem történt meg velünk, hogy négy órán át fúvószenét hallgassunk.
Nemcsak Kissék jártak így. A héten Pécs adott otthont a ma véget érő Magyar Fúvószenei Nagydíjnak, s emiatt a baranyai megyeszékhely utcái és terei megteltek muzsikával. Az először megrendezett nagydíj egy verseny, amelyen a fúvósegyüttesek három kategóriában mérik össze tudásukat. A Lendvay Kamilló vezette nemzetközi zsűri külön teszi mérlegre az indulókat, a szórakoztató zenét és az eredeti fúvósmuzsikát játszó bandákat, emellett versenyt hirdettek a mazsorett együtteseknek is. A nagydíjra 12 ország 49 együttesének kétezer zenésze érkezett Pécsre. A bandák mindegyike kiment Pécs tereire muzsikálni, a versenyre viszont csak 22 csapat nevezett be. Az expócenterben folyó verseny iránt elsősorban a fúvós szakma érdeklődik, a három téren hallható utcai zene azonban a pécsieket és a turistákat is vonzza. Mindenki találhatott kedvére való zenét, hisz a fúvósegyüttesek ma már ezerféle muzsikát játszanak: polkát, keringőt, népdalt, szimfonikus zenét, operát, operettet, musicalt, filmzenét, dzsesszt, magyar nótát és könnyűzenei slágereket.
- Ez az igazi! - tapsolt önfeledten egy idős férfi a Jókai téren, amikor a Bécs melletti falu, Phillichsdorf fúvósai polkát játszottak. Az osztrák csapat azzal fokozta a hangulatot, hogy az egyik mulatós nótánál mindenki bevágott egy kupica pálinkát. Aztán ABBA- egyveleget kezdtek játszani. Egy negyvenes asszony, aki tini gyermekével az egyik szökőkútnak támaszkodott, könnyezve dalolta velük a „Mamma miá"-t. Az osztrákokat a dunakömlődi paptanítóról, Roger Schillingről elnevezett paksi együttes követte, és a publikum ütemes tapssal jutalmazta a sváb dalokat előadó vidám csapatot. A Ferences templomnál a mecseknádasdi Alte Kameraden Blaskapelle is a sváb dalokkal aratott, majd ugyanitt a magyar honvédség szentendrei fúvószenekara az amerikai dzsessz örökzöldjeit interpre­tálta, mindenkit magával ragadóan.
Eközben a dzsámi előtt a tatai katonazenekar a Boleróval aratott sikert. Míg az egyenruhások játszottak, negyven lépésre, a városháza sarkánál nyolc fiatalember breakelt. Alkonyatkor mindig itt táncolnak egy órát, amit összekalapoznak, elsörözik. A fúvós fesztivál miatt nem volt bevételük, ám ez nem zavarta őket, ugyanúgy pörögtek a hátukon, vállukon, fejükön mint máskor.
- Nem kapcsoljuk be a magnónkat, nem akarjuk megzavarni a fellépőket - mondta egyikük, a 22 éves Csibi András. - Megférünk egymás mellett, nem a pénzért táncolunk, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat.
A fúvósok is azt ismételgették, hogy ők is az élvezetért csinálják. A pécsi fesztiválon részt vevő bandák (néhány kivétellel) amatőrök, ám a nem profi csapatokban is sok a diplomás mu­zsikus, aki zeneiskolában tanít és rajong a szimfonikus zenéért. De a fúvós muzsikáért is, merthogy az - mint ők mondták - minden zenénél hangosabb, murisabb, hangulatosabb, életvidámabb, közönségbarátabb. No meg egy ilyen bandában remek a közösség, amiről ráadásul mindenkinek van egy emlékezetes sztorija. A szászvári fúvósoknál kürtölő 17 éves Ács András például az egyik koncert utáni szarvaspörkölt- főzésre emlékezik szívesen, mondván: „Odaégett. Pedig felhasználtunk hozzá egy liter bort. Igaz, abból egy deci ment a pörköltbe, kilenc a szakácsba".
Amúgy a szászvári fiú nem a saját csapatával muzsikált ezen a héten, hanem a Kulturális Főváros Zenekarban, amelynek 30 évesnél fiatalabb tagjait az ország több tucatnyi zenekarából verbuválták. A hétvégi koncertre készülő alkalmi zenekar karmesteréről, a Floridából hazalátogató Marosi Lászlóról egyenesen áradozott Ács András:
- Zeneileg hihetetlen a csávókám! Minden szavára figyelni kell. Megtanít a fegyelemre is. Ha nem figyelünk, óriá­si, hogy milyen udvariasan tud elküldeni minket a búsba.
A fúvós nagydíj kitalálója és irányítója, a pécsi Bogyó Imre célja épp az volt a rendezvénnyel, hogy a hazai fúvósok tanuljanak egymástól és a Pécsre látogató külhoni bandáktól, és legyen köztük élő kapcsolat. Bogyó - aki egyébként zongorista, húsz évig élt külföldön, és Svájcban már összehozott egy fúvós fesztivált - azt szeretné, ha Pécs évente megrendezné a nagydíjat. Idén a fesztivál része a Pécs Európa Kulturális Fővárosa programnak, így élvezi az ebből adódó támogatást. Kérdés, hogy ha Pécs már nem lesz kultúrfőváros, telik-e majd a fesztivál 50-60 milliós költségére. De ez egyelőre a jövő gondja. Ma még nagy kedvvel hallgatják a pécsiek a fúvósokat, és abban bíznak, hogy jövőre a pénztelenség nem küldi el őket ... a búsba.