Seuso-kincs: Zelnik tudomásul veszi a kormányzat elutasító döntését
"Őszinte sajnálattal vettem tudomásul, hogy a kulturális kormányzat részéről nem nyert kedvező fogadtatást a Seuso-kincsek kapcsán tett felajánlásom, s az ügy kapcsán méltatlan támadások érték a közjót szolgáló kulturális és tudományos projektjeimet, amelyeket saját vagyonból finanszírozok" – írja Zelnik István Még egyszer a Seuso-ügyről című közleményében.
A gyűjtő emlékeztetett: egyévnyi kutatómunkával és jelentős anyagi ráfordítással derítette fel a Seuso-kincsek státuszát "a kulturális kormányzat egyetértésével". Azt is kiderítette, hogy "a kincsek nem egyetlen tulajdonos kezében vannak", ezenkívül megállapodott nyolc tárgyat birtokló társasággal az adásvételről. A nyolc között van a Seuso-vadásztál is, a tárgyegyüttes egyik legfontosabb darabja.
"Az elmúlt egy évben bizalmas formában rendszeresen tájékoztattam a kulturális kormányzat vezetőjét, s rajta keresztül a kormányt a Seuso-ügy állásáról, és az adásvételi szerződést is velük egyetértésben írtam alá, amelynek másolatát a részükre átadtam" – fogalmazott Zelnik. Hozzáfűzi, hogy a New York-i bíróság döntése nyomán a tárgyak hazánkon kívül bárhol szabadon adhatóak és vehetőek. Igaz, értékesíteni azokat a magyar állam jogigénye miatt "nehezített". "Így, aki a jelenlegi tulajdonosok bizalmát élvezi és a megfelelő források birtokában van, megvásárolhatja azokat, és szabadon rendelkezhet felettük külföldön. A kincsekkel kapcsolatban Magyarország jogigényét az országon kívül sehol sem ismerik el" – így Zelnik.
A gyűjtő azt kérte a kormányzattól, hogy tegyék lehetővé a Seuso-kincsek Magyarországra hozatalát, s hogy találják meg a megfelelő jogi formulát, hogy ne érhesse őt a bűnpártolás vagy az orgazdaság vádja, miközben "önzetlen szándék" vezeti. "Kész lettem volna a Seuso-kincseket megérkezésük pillanatában az államnak adományozni. Annyit kértem, hogy egy Andrássy úti palotában önálló múzeumot létesíthessek a kincseknek, kutathatóvá tehessem azokat, s vándorkiállításokat szervezhessek e felbecsülhetetlen értékű, a világ legnagyobb késő római kori ezüst műtárgyegyüttesének."
Zelnik felhívja a figyelmet, hogy a tárgyakat nem haszonszerzési céllal szerette volna visszaszerezni. "Életem talán legnagyobb célkitűzését szerettem volna megvalósítani a Seuso-kincsek megvásárlásával és hazahozatalával, amiért hajlandó lettem volna megválni magángyűjteményem legjelentősebb arany tárgyegyüttesétől" – írja.
Hozzáfűzi: az általa javasolt megoldás "gyors és biztonságos", míg a kormány által tervezett jogi út "hosszú és költséges", ráadásul a kimenetele nemzetközi szinten kétséges. "A jelentős közpénzeket felemésztő és kétséges kimenetelű peres megoldásnak, vagy más állami beavatkozásnak ezért nem vagyok híve" – fogalmaz Zelnik István.
Közleményének végén azt írja, tudomásul veszi a kulturális kormányzat döntését a Seuso-kincsek ügyében, "de az elutasító álláspont ellenére továbbra is felajánlom tudásomat, és anyagi lehetőségeimet a mindenkori kulturális kormányzat és Magyarország szolgálatában, amennyiben arra igényt tartanak."
