Egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy ennyire rövidek a zöldek az Andrássy utat átszelő zebráknál. Nyolc-tíz másodpercesek mindössze. Éppen ilyen hosszúságú jelenetekkel vidítja hát az őszi fesztivál Zebraszínháza az autósokat és a gyalogosokat. De mintha szombat délután ez utóbbiból jóval kevesebb lenne a megszokottnál. Egy döbbent idegenvezető bambán bámul ki a busz szélvédőjén, amikor a pirosnál egy színész bokszolni kezd a monstrummal. Arcán a jól ismert: "Ez hülye?!"-arckifejezés. Azt már egyetlen turista sem tudja meg, hogy a következő piros után mi vár arra, aki letáborozott a TÁP Színház, a KoMa, a Tünet együttes, netán a Színművészeti Egyetem másodikosai vagy harmadikosai zebrájánál.

"Ne haragudj, ez mi? Színház?" - aggódik egy napszemüveges lány, akiről megtudjuk, hogy a "jobbik oldalnak" és a tüntetéseknek kellett szentelnie a délelőttjét. Picit megnyugszik a válaszom hallatán, aztán sarkon fordul és távozik. Nem úgy a gyerekek, akik próbálnak minél közelebb furakodni az eseményekhez, pláne, amikor a zebracsíkok között hagyott játékmackónak kell drukkolni - az életben maradásért.

Egy idős hölgy gurulós kocsiját vonszolja az Opera előtt. Felháborodva nézi a kellékek kupacát nem messze a földalatti lejáratától. Van ott minden, a Mikulás ruhájától a Dohányzásra kijelölt hely tábláig. "Ez a raktár mit keres itt?" - kérdezi rosszallóan. Én meg nem értem, miért pont ez zavarja. Egy nappal korábban ugyanis az Andrássy utat még sűrűn beborította a lomtalanításra kihordott temérdek kacat, amelyről úgy hírlik: kisebb csapatok a helyszínen árusítottak is belőle. Egy másik idős hölgy azzal traktálja az egyik szemlélődőt: gyűlöli a fiatalokat, amiért bolondot csinálnak magukból.

Persze, nem mindenki kommentálja ennyire sótlanul az előadást: mondjuk Micimackó és a királylány párharcát a zebrán, a piroslámpányi tusolást, fogmosást, edzést, bőröndbe zárást, párnán alvást, vagy a hosszú csiklandozást.

"Le a kortárs művészettel! Csehov! Sirály!" - üvöltik a harmadikos egyetemisták, akiket egészen parányi közvélemény-kutatásunk nyomán a legjobbaknak kiáltunk ki. Nem mintha nem értékelnénk a KoMá-sok dömper- és háromkerekűbicikli-harcát, vagy a Tünetesek aranyszárnyas, vak átkelőjét, esetleg a TÁP-osok mozizását az autósokkal farkasszemet nézve. De tapsos sikert mégis a négykerekű óriásló gyorsnumerája arat a pokróc-zebrával. Akárcsak a Bajcsy-Andrássy út kereszteződésében a finálé, ahol a szereplők (mindegyik garnitúrából többen is) az autósok felé fordulva az égnek emelték a cipőjüket. Valahogy úgy, ahogy a biciklit szokták a Critical Masson. Le a cipővel!

Előttük meg: le a kalappal!