Sorozatsztár egy ma már nagyon más Berlinben National Geographic Channels - Paul Jenkins

– A Looking For Freedom a berlini fal ledöntésének a slágere volt. Büszke erre?

– Azért itt sok a véletlen tényező. A dalom a szabadságról szól, és nyolc hétig vezette a slágerlistát az NSZK-ban, és a határok újranyitása után keleten is népszerű lett. Ez a nóta akkor reményt adott az embereknek, ennyi a jelentősége, nem több. Megkérdezte tőlem egy ukrán nő, hogy nem lenne-e kedvem koncertezni Kijevben? Mondtam neki, hogy persze, ha ezzel a jót szolgálom.Mert senki sem tudja „távolról”, hogy mi történik ott valójában, rengeteg az ellentétes nézőpont. Mint ahogy azt sem tudhatjuk pontosan, mi zajlik ma Palesztinában vagy Szíriában.

– Amikor huszonöt évvel ezelőtt fellépett egymillió ember előtt Berlinben, mennyire volt tisztában a háttérrel?

– Nézze, nagyon sok nyugatnémet nem volt tisztában azzal, hogy mi zajlott a fal túlsó oldalán, talán mondanom sem kell, nekem pláne nem volt fogalmam róla eleinte, azonban 1987 és 1989 között számos alkalommal jártam a keleti oldalon.

– Mikor vált önnek fontossá az „ügy”?

– Egyszer a Grand Hotelben adtam interjút – amit ma Adlonnak hívnak –, ahol ráláttam a Brandenburgi kapura. Miközben kinéztem az ablakon, keleten minden fekete-fehér volt, az emberek arcán mosoly helyett egyfajta furcsa elvágyódást láttam. Ekkor jöttem rá, hogy igényem van arra, hogy nyissak az itteni emberek felé. Amikor szóba elegyedtem velük, meglepetésemre nem úgy ismertek, mint a színészt, akinek beszél a kocsija, hanem a fickót, aki a szabadságról énekel.

– Végül hogy sikerült elintézni a nagy fellépést?

– A The Sylvester Show rendezői kerestek meg, hogy énekeljek három dalt a berlini Hiltonban. Mondtam, csak akkor vállalom, ha a fal felett énekelhetek. Gondoltam, úgysem mennek bele, így leesett az állam, amikor azzal jelentkeztek vissza, hogy „oké”. Elképesztő élmény volt, úgy gondolom, ennek az eseménynek nagyobb jelentősége volt, mint Woodstocknak.

– Hogy látja a történteket huszonöt évvel később?

– A forgatás során számos emberrel találkoztam. Például egy olyan férfival, aki hatvankét embert csempészett át nyugatra, mielőtt letartóztatták volna, és hónapokra egy Stasi-táborba került. Elképesztő, hogy mintegy 240 ezer embert vallattak ki és börtönöztek be. Fontos újra elmesélni,mi történt itt korábban, mert ugyan Berlin ma már csodálatos hely, de nem szabad elfelejteni a múltat.

– Az elmúlt huszonöt évben számos alkalommal járt Kelet-Európában. Hogy látja, mi változott meg ez idő alatt?

– Így van, többször koncerteztem Magyarországon is, de talán ennél fontosabb, hogy a Gumball Rally nevű őrültséggel is hakniztam. Azért vállaltam ezt el, hogy utazhassak Kelet-Európában. Azt nem tudom pontosan, hogy mi változott, de az biztos: minden egyes országban kicsit mások az emberek.

– Hogy éli meg, hogy a Knight Rider és a Baywatch miatt egy generáció szexszimbólumának tekintették?

– És nem csak a nők számára. Szerintem soha senkit nem állítottak meg rendőrök olyan sokszor, mint engem, autogramot akartak a Knight Ridertől. Eleinte sokan gúnyt űztek a két sorozatból, és amikor kiderült, hogy a nézők imádják, fordult a kocka. Mindkét széria azért volt sikeres, mert az emberi élet megóvása volt a fő motívum. Ezt az üzenetet pedig mindenki értette.