– Elnézem ezt a hatalmi ügyet a pasiknál, meg a békétlenséget, amit a versengésük szül, s azt kell látnom, hogy a követhető, jó minták helyett folyton az indulataikkal veszkődnek, s nekünk nincs más választásunk, mint veszkődni velük – mondja Winkler Nóra kulturális újságíró, rádiós-tévés műsorvezető a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban tartott rendhagyó tárlatvezetésén. Szavainak az adja meg a különös súlyát, hogy a Hibriditás a Kárpátok között című időszaki tárlaton éppen Kis Róka Csaba egyik alkotása előtt állunk, amelyen a vérző, csonkolt lábú Lenin a levágott péniszét nyújtja oda az őt marcangoló állatoknak. Winkler Nóra nem általában csak a "pasikról" beszél tehát, hanem a "politikus pasikról", márpedig Kis Róka Csaba alkotásai a témához megfelelő prezentációs hátteret biztosítanak.

– Nekünk van otthon néhány képünk tőle, de le kell vennünk őket a falról, ha gyerekek jönnek hozzánk – teszi hozzá, és mi nem nevetünk, mert Kelet-Európában élünk. S megtanultuk, hogy ha labancok jöttek hozzánk látogatóba, akkor Kossuth képét kellett levennünk a falról, vagy mellé kellett akasztani Ferenc Józsefet, míg a kommunista időkben Horthyt kellett rejtegetni. Ma pedig – legalábbis a gyerekek elől – Kis Róka Csaba alkotásait.

– Tele vannak a képei erőszakos, véres és brutális jelenetekkel, amelyek számunkra, kelet-európaiak számára sokat elárulnak a hatalom természetéről – magyarázza Winkler Nóra, aki szerint a kortárs képzőművészeti alkotások révén azonosulhatunk leginkább a kortársi létünk legfontosabb kérdéseivel. Talán ez az oka annak, hogy – mint elárulja – Gerhes Gábor az egyik legkedvesebb kortárs képzőművésze, mert "nagyon viccesen és szórakoztatóan képes nagyon komoly dolgokról beszélni". Bizonyíték erre a MODEM-ben kiállított több Gerhes-mű, például a Nimród-oltár – a kereszt leváltása című, amely a nálunk az utóbbi egy évtizedben fölerősödött újpogány szubkultúra elemeit figurázza ki, annak minden abszurditásával és eklektikusságával.

– Nézzék ezt az őrületes katyvaszt, a trófeára fölaggatott dobókockákkal, a sárga gumikacsával, a gyertyatartóval, nézzék a butaság tobzódását, a káoszt. Ez a mű a végiggondolatlan és buta káosz megjelenítése, és nekem nagyon tetszik – mutatja, és mi nézzük, és arra gondolunk, hogy a legjobb helyre vetett minket a sors, a Kárpátok közé, különben ebből a kiállításból nem értenénk semmit.

Így viszont értjük a tétova birkákat, amelyek tanácstalanul nézelődnek a XXI. században, értjük a Warhol-miliőbe ágyazott Aczél Györgyöt, a VII. kerületi hímzőkör követeléseit, meg a XII. kerületi turulszobor üresen hagyott helyét, a hiány helyét a vásznon.

Aztán könyvbemutatóra megyünk, ahol Winkler Nóra a nemrégiben a Libri Kiadónál megjelent, Csillagtúra című könyvének születéséről beszél Kukla Krisztián, a MODEM igazgatója kérdéseire. Megtudjuk, hogy Winkler Nórát a tévézésen, rádiózáson, újságíráson, képzőművészeten és aukcióvezetésen túl az érdekli leginkább, hogy hogyan lehet nagy közönséget csinálni a kultúrának a kommercializálódás veszélye nélkül. Hiszen lehet. Szórakoztatóan, okosan, lelkesen és szívből – ahogy ő csinálja.