Rettentő valószerűtlennek tűnik, hogy keréken guruló zongora bukkanjon fel a Szigeten, nyomában három rizsporos parókás nővel. Igaz, ők sem csak úgy tipegnek, hanem öles léptekkel gólyalábon közlekednek. A hosszú, színes hajkupolák hol a fák ágaiban, hogy a kifeszített villanyégő-sorokon akadnak el, de viselőjüket ez nem izgatja különösképpen. A gólyalábasok nekem ennek a Szigetnek a találmányai, mármint pont ők, a francia Malabar társulat tagjai. Délutánonként ide-oda cikáznak, este pedig habpartiba fojtják végtelenül látványos Misztikus utazásukat. Nem bírom ki, hogy ne nézzem meg őket másodszorra is csütörtök este a Nagy Utcaszínházban.

És úgy tűnik, elterjedt a hír, hogy a spéci rugós gólyalábakon ugrálók páratlan akrobatái az újcirkusznak. Óriási fehér hajóval vonulnak a Szigeten, hogy a dzsesszsátor melletti gyepre érve, fénysorokkal ugrálókötelezzenek (gólyalábon), szaltót hányjanak, táncoljanak (gólyalábon) és úgy akrobatikázzanak egy póznán (gólyaláb nélkül), mintha ez - a gravitációnak fityiszt mutatva - nem éppen függőlegesen történne.

A rizsporos parókás áriaest és az utazás között benézünk az Ability parkba, ahol a fogyatékos emberek élethelyzeteit és érzékszerveink finomságait próbálgathatjuk. Milyen lenne például kerekesszékben közlekedni lehetetlen utakon, vakként közlekedni a világban, szagok alapján tájékozódni, siketként jelnyelvet olvasni.

Régóta szeretném megtanulni a jelnyelvet. Megtanulni nyilván nem is lehet fél óra alatt, de beszélgethetek róla a Hallatlan Közhasznú Nonprofit Alapítvány munkatársaival, sőt, a hallatlan.hu-oldalukon kipróbálhatom, hogy mit értek meg belőle. A kézmozdulatok nem mindig elég árulkodóak, a színeket soha ki nem találnám, de szájról olvasással egészen jól boldogulok. Tesztet töltök ki, és egy halló lánnyal arról beszélgetünk, hogy most akkor süket vagy siket, meg ő, a nem halló párjával miként szokott például veszekedni, hogyan hívja fel magára a figyelmet, ha látótávolságon kívül állnak egymástól. (A megfejtések: az orvosok még mindig süketnek nevezik őket, az érintettek a pejoráló süket-szó miatt inkább a siketet kedvelik. A veszekedés pedig erős gesztikulációkkal zajlik, a figyelemfelhívás érintéssel vagy teszem azt, galacsindobálással egész jól működik.)

Gyorsan a Sziget egyik sztárjává vált a francia Malabar társult látványos és meghökkentő, Misztikus utazás című utcaszínházi produkciójukkal. Móricz Simon képgalériája

Egy kicsit arrébb kvízelünk híres fogyatékosokról, majd megint máshol Csaba nevű fiúval Braille-írjuk a nevünket.

Félsötétben meg egész sötétben caplatunk a Szigeten. Néha szaporábban mennénk, ha tudnánk, például a Nagyszínpad előtt. De annyira tele a rét az angol The Specials vagy a szintén brit Faithless koncertjei alatt, hogy kábé akkora kihívás átérni a másik oldalra, mint kerekesszékkel elgurulni az Ability park rámpáin.
Ahogy az egymás tőszomszédságában csücsülő kisszínpadok között járunk-kelünk, az az érzés kerít hatalmába: mintha egy hatalmas rádión csavargatnánk a gombot, keresnénk az újabb állomásokat. Vagy mintha egy láthatatlan dj keverné a számokat.

Az ismerősök Kovács Katihoz rohannak, mi Péterfy Borit hallgatnánk kicsit később, ha odaérnénk időben, de valahogy elsodródunk. Leragadunk a miniWampon, a Wasárnapi Művész Piac kitelepített szekciójában, ahol még nem igazán indult el az üzlet. Az Erzsébet térről megismert iparművészek a hétvégét várják. Tulajdonképpen mi is. Én - személy szerint - a pénteki Gotan Project-koncertet.

Hab a réten