Egyiptom műkincsvédelmi minisztere, Mohamed Ibrahim szerint a Szépművészeti Múzeum lopott műtárgyat vásárolt tavaly decemberben.

A miniszter már a múlt hónapban bejelentette és tegnapelőtt az MTI is hírül adta, hogy öt, az egyiptomi Óbirodalom végének idejéből való, a Gizai piramisoktól 25 kilométerre található Saqqara nekropoliszból származó, Egyiptomból 2002-ben kicsempészett műkincs nyomára bukkant – állításuk szerint – az egyiptomi kormány. Ebből három van a miniszter tájékoztatása szerint jelenleg a Szépművészetiben, kettő pedig egy párizsi aukciós házban lelhető fel.

Baán László főigazgató a vitatott műtárgy bemutatóján Kurucz Árpád / Népszabadság

A Szépművészetiben kiállított három műtárgy – egy három részből álló reliefes faltöredék darabjai – egy a megelőző évben, 2001-ben feltárt templomból tűnt el (illegális ásatások eredményeként) az egyiptomi álláspont szerint és a hatodik dinasztia tagjaként uralkodó I. Pepi (I.e 2332-2283) idején élő, Haunefer nevű pap sírkamrájából származik.

A szóban forgó műtárgyat alig néhány hónapja, tavaly év végén vette meg a Múzeum az egyiptomi gyűjtemény felújításának és újranyitásának megkoronázásaként a Rupert Wace Ancient Art nevű londoni műkereskedő cégtől. Érdemes hangsúlyozni, hogy a vételár hozzávetőleg 100 millió forint volt és a tranzakciót az Index az MTI nyomán „az egyiptomi gyűjtemény valaha volt legnagyobb értékű műtárgybeszerzésé"-nek nevezte. Baán László főigazgató akkor arról számolt be lapunknak, hogy „a vételárat a rendkívüli kormányzati tartalékból kapták meg", mivel „természetesen... nincs százmilliós vásárlási keretük".

Az MTI közleményéből kiderül, hogy Egyiptom beperelte Magyarországot a műkincsek visszaszerzésének érdekében, a per ennek a tárgynak a tulajdonjogát is érinti.

Az ügyben megkerestük a Szépművészeti Múzeum vezetését is, hogy reagáljanak az egyiptomi miniszter állítására, amely szerint nem lehet igaz, amit a Múzeum állít, hogy Haunefer, a felolvasó sírköve 1974-ben már bizonyíthatóan kereskedelmi forgalomban volt, mivel 2000-ig nem is voltak ásatások a kérdéses helyszínen. A Múzeum válaszközleménye szerint mint mindig, úgy most is a lehető legnagyobb gondossággal jártak el „a műtárgy megvásárlásakor intézményünk különös hangsúlyt helyezett az eredet ellenőrzésére, illetve a tőlünk elvárható gondosság tanúsítására. A műtárgynak 1974-ig visszamenőleg írásos dokumentációval igazolható az eredete", vagyis „a lapok mostani állításával szemben az is bizonyítható, hogy a műtárgy 1974-ben már egy neves párizsi galéria tulajdonában volt", de, mint írják, ismerik az 1974 előtti tulajdonos nevét is. Továbbá „a műkereskedelemben lévő műtárgyak regisztrációjával foglalkozó nemzetközi cég, az Art Loss Register nyilatkozata, illetve a szerződés egyes rendelkezései is mind garanciát nyújtanak Magyarország jogszerű tulajdonszerzésére".

Álláspontjuk szerint a Rupert Wace Ancient Art nevű londoni műkereskedő cég jó hírét, megbízhatóságát az is igazolja, hogy a British Museum és a Louvre is vásárolt már tőlük. A Szépművészeti abban is biztos, hogy amennyiben mindezek ellenére mégis Egyiptomnak a 2000-es évek eleji feltárást végzők tanúságával is megtámogatott álláspontja érvényesülne a perben és vissza kellene szolgáltatni a szóban forgó műtárgyat, az érte kifizetett 100 millió forintot mindenképpen visszakapnánk, ezt a szerződés garantálja.

Arra a kérdésre, hogy az Egyiptomban már lassan három hete tárgyalt ügyben eddig miért nem szólaltak meg, azt felelték, hogy nem volt mire reagálniuk, mert az MTI-közlemény csütörtöki megjelenéséig nem érkeztek hozzájuk sajtómegkeresések.