Ugyanezt érzem, miközben Robin Williamst nézem a Brooklyn legmérgesebb embere című filmben. Olyan rossz, szegény, vicsorog, dühöng, de nem mint egy színész. Hanem mint aki tényleg a legmérgesebb ember Brooklynban, Amerikában, Pesten, mindenhol.

Robin Williams nem játszik jól, egyáltalán nem játszik, szívből dolgozik

Nem játszik jól, mert egyáltalán nem játszik, szívből dolgozik, ahogy nem volna szabad a kamerák előtt, mert a kamera nem azt leplezi le, aki csal, hanem aki igazat mond. Kicsi ember összetörten, ül a vizsgálóasztalon abban a kórházi pendelyben, fekete zokniban, cipőben, de pucér alféllel. Örülök, hogy ilyen kevesen vagyunk a moziban, valamiért nem lobbant fel mindannyiunk vérszomja, hogy na, megnézzük, milyen is volt Robin Williams a halála előtt, milyen egy gyakorló depressziós, úton a maga ácsolta vesztőhely felé. Pont olyan, amilyennek képzeljük, nem látszik a szeme, az arca grimaszban rögzült, és nem, nem jön majd el érte egy szép orvosnő, hogy kihúzza majd az East Riverből.

Mindenféle önvédelmi érvrendszerek indulnak be, mégis filmként szeretném nézni a filmet, és lám, a szép orvosnő, Mila Kunis voltaképpen egészen ügyes, jobb, mint amit kinéztem volna belőle. Ez csak egy film, nem is neki készült eredetileg, az eredetit Assi Dayan rendezte, a félszemű izraeli hadügyminiszter, Moshe Dayan legkisebb fia. Aki egyébként szintén az év halottai között van.

Csak egy film, elmúlik, és Robin Williamsre úgy emlékezünk vissza, ahogy ő akarta, az jut eszünkbe, amikor vicces fiú volt, amikor női ruhába öltözve menetelt az utcán. Amikor jó reggelt kívánt Vietnamban, amikor a Don’t Worry Be Happy klipjében ökörködik a kamera előtt.

Fel a fejjel, mondja. De magára nem vonatkoztatja, ő zuhan, egyenesen az örvénybe. Akkor most kinek higgyünk?

BROOKLYN LEGMÉRGESEBB EMBERE

Forgalmazza: MTVA

ÉJSZAKA A MÚZEUMBAN. A FÁRAÓ TITKA

Forgalmazza: Intercom