Röppen, röppen, röpülne az új magyar film, bár a címe olyan, mintha egy régi francia volna: Az éjszakám a nappalod.

Szeretnénk szeretni, pozitív a lelkünk, olyan színészek vannak benne, akiket még nem használtak agyon a moziban, és bőven bizonyítottak a színházban. Szamosi Zsófi, Pálos Hanna, Czukor Balázs, Kovács Krisztián. A lányok görcsösen túlteljesítenek, talán túl kézenfekvő azt mondani, hogy épp a színházi otthonosságuk miatt, megszokták, hogy nagyobb gesztusokkal kell játszani a nézőtérnek, mint a kamerának. Kovács Krisztián viszont pompásan nyomaszt, Czukor Balázs meg a kialvatlan szemmel lézengés magyar csúcstartója, tág pupillával, véreres szemmel szédeleg a filmben bő másfél órán át, és nem unalmas.

Két gyászkeretes név is van a stáblistán, Pap Vera és Kovácsy Tibor, továbbá szerepel még Vajda Milán is, aki aztán valahol a film kétharmadánál végleg eltűnik, biztosan nem ért rá többet forgatni. Vagy talán nem tudták a forgatókönyvíró-rendezők, Dési András György és Móray Gábor, hogy mit is akarnak forgatni.

Kovács Krisztián, Borbély Alexandra és Anger Zsolt a lenyelt gyűrűt próbálják előbányászni

Mert ilyen a film, elindul, és röpül, röppenne, örülök a szemét eltakaró neonbagolynak, örülök az éjszakai Pestnek, nem hiszem, hogy tényleg ilyen, rég láttam. Igaz, amikor láttam, akkor tényleg ilyen volt. Hiszen éppen ezért nehezen hiszem el, hogy még mindig ilyen. Mindenesetre vannak főhőseink, leginkább az, akinek éjszakája a nappalunk, és vannak ezek a körülötte lévő gazemberformák. Nem akarom tévképzeteimet rávetíteni a filmre, de sokáig azt hittem, hogy valami A Mester és Margarita-parafrázis, úgy mászkál Anger Zsolt meg a többi valószerűtlen és össze nem illő ember, mint Woland, Fagót, Hella és Behemót. Hontalan Iván helyett van egy Álmatlan Novákunk.

Ki tudja, meddig jutnánk e nyomvonalon, ha eszébe nem jutna az alkotóknak, hogy valami történettel is szolgáljanak. Balszerencsére olyat találnak ki, ami történetnek lapos, valószínűtlen, szinte semmi értelme végignézni. Röpül, röppenne, puff, gyorsan oldalba lövik, mielőtt nagyon magasra szállna a film, és nem értem, hogy miért.

Van vele még épkézláb korában is baj, a színészek túlzásai, a hang döglöttsége, de mindenen túl lehetne lépni. Lenne egy fim, ami nem arról szól, amiről mostanában filmet szoktak forgatni, mégis köze volna a filmkészítési hagyományainkhoz, ez az alternatív kultúrához közeli félmese-félmágia előfordult már a hazai moziban, lettek belőle tisztes kultuszfilmek, nem kellett szeretni őket, akkor is voltak.

Mellettük Az éjszakám a nappalod mintha nem volna.