Szentkút már az 1200-as években kiváltságokkal rendelkező búcsújáróhely volt, 1400-ban pedig már tizenkét pap gyóntatta itt a híveket. A helyhez egy Szent László-legenda is kapcsolódik: eszerint az őt üldöző kunok elől Szent László király úgy menekült meg, hogy miután Szűz Máriához fohászkodott, lovával egy szakadékot ugratott át. Lovának patkója egy sziklán otthagyta a nyomát, a szegek helyén pedig víz fakadt a kőből. Ennek a forrásvíznek máig csodatévő erőt tulajdonítanak.

Egyebek közt ezért is látogat el évente 150 ezer zarándok Nógrád megye szakrális központjába, amely a Mariazelltől Csíksomlyóig vezető Mária-útnak is fontos állomására. Érthető így a szentkúti kegytemplomban szolgálatot teljesítő ferences szerzetes, Peregin atya főoltár miatti aggodalma is. A kegytemplom látogatói ugyanis ezen a hatalmas oltáron, a kegyszobor előtt helyezik el a kéréseik-, vagy a hálájuk szövegét tartalmazó táblácskákat.

A XVIII. században készült, a kegyszobrot is magában foglaló oltárt a XIX. században alakították át, majd festették barnára, illetve feketére. Restaurátorok és művészettörténészek a közelmúltban megállapították, hogy a lemázolt felületek nagy része eredetileg márványvörös, illetve aranyozott volt. Ahhoz, hogy a műemlékileg védett oltár a régi fényét visszakapja, a későbbi festékréteget el kell távolítani róla és újra kell aranyozni.

Ennél azonban sokkal nagyobb probléma, hogy a megépítése óta a fa tartószerkezetek cseréjét soha, senki sem végezte el. Ez pedig mára megroggyant, az oltár pedig hátra felé dől. A helyreállításhoz a tartószerkezet cseréje elengedhetetlen, Ahhoz viszont az oltárt elemeire kell bontani. A teljes felújítással másfél éven belül, a kegytemplom alapításának 800. évfordulója szeretnének végezni.

Szentkút